Szociális gazdaság és civil szektor

Absztrakt

A teljes foglalkoztatás, illetve a „munkaalapú társadalom” már a nyolcvanas években válságba került Európában. A „tökéletlen kapitalizmusnak” titulált gazdasági szisztéma pontosan visszatükrözte a tartós munkanélküliség kialakulásának hátterében álló globalizálódott kapitalista gazdaság működésének negatív sajátosságait. A munkanélküliség ti. a fennálló formális gazdaság egyenes következménye. A problémakörrel foglalkozó kutatók és szakpolitikai döntéshozók felismerték, hogy a munkaerő-piacról kiszorult, marginalizálódó csoportok munkaerő-piaci reintegrációja elengedhetetlen szükséglete a társadalomnak és a gazdaságnak. A szociális gazdaságot képviselő, a Nyugat-európai országok gazdaságaiban az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúllyal szereplő civil, non-profit szerveződések alternatív megoldásokat kínálnak fel az említett problémák kezelésére. Az egyes tevékenységekben való részvételük, bevételeik és foglalkoztatási potenciáljuk, valamint a társadalmi, gazdasági és környezeti értelemben vett fenntarthatóság érdekében tett erőfeszítések egyre jelentősebbnek mondhatók.
Az említett fejleményekhez kapcsolódóan Franciaországban már az 1980-as évek elején megtörtént a szociális gazdaság koncepciójának kormányzati szintű elfogadása azon felismerés alapján, mi szerint a tartós munkanélküliség negatív gazdasági és társadalmi hatásaival szemben alternatív módszerekkel és eszközökkel célszerű védekezni. Az integráció elmélyülésével, 1997-ben Luxemburgban az Európai Foglalkoztatási Csúcs a szociális gazdaságot, mint hatékony foglalkoztatási és szociális koncepciót ismerte el, ami a civil szektor elismerését is jelentette egyben, hiszen a szociális gazdaság szereplői a civil társadalomból kerültek ki és kerülnek ki jelenleg is elsősorban Európában.