A szervezeti tudásmenedzsment elméleti alapjai

Absztrakt

A XX. század második felére a tudás a termelés meghatározó tényezőjévé vált, ezzel együtt az oktatás és a képzés szerepe is megnőtt. A folyamatban lévő gazdasági és társadalmi változásoknak köszönhetően a tudás felértékelődésének folyamata napjainkban is tart, ennél fogva világszerte előtérbe került a tudásmenedzsment jelentősége.
A tudásmenedzsment definíciói a tartalmi elemek felsorolása mellett a funkcionalitást helyezik előtérbe, közös sajátosságuk, hogy a tudást a tőke egy formájaként tekintik. A tudásmenedzsment a szervezeti kultúra, a szervezeti kommunikáció, és az egyéni munkavállalói beállítódás és szokások függvénye. Emellett szervezeten belül is eltéréseket mutathat, ennek okai a gender szempontokban, a munkavállalók életkori sajátosságaiban, valamint a különböző részlegekre jellemző eltérő vezetési stílusokban keresendő.
A tudásmenedzsment a vállalati élet számos fontos területével, dimenziójával érintkezik, ilyenek a szervezeti kultúra, szervezeti kommunikáció, az innováció, képzés, valamint a vezetés. A tudásmenedzsment gyakorlata ennek megfelelően egy célszerűen rendezett komplex tevékenységi láncot jelenít meg.
A munkavállalók tapasztalati és gyakorlati tudásának kezelése, ezek visszacsatolódása, továbbfejlesztése a szervezetet alkotó teljes közösség érdeke. Ennek színterei a tapasztalati közösségek, mint a szervezeti tanulás eredményesebbé tételének, a szervezeti kompetenciák növelésének, és a szervezet teljesítménye növelésének eszközei. A munkavállalókkal való megfelelő törődés, az emberi erőforrások fejlesztése elengedhetetlen a tudásmenedzsment megfelelő gyakorlatához. A vezetés dolga a tudásmenedzsment megfelelő, a tapasztalati közösségek működését lehetővé tévő kontextusainak kialakítása.