Az emberi, a társadalmi és a kulturális tőke jelentősége

Absztrakt

Gazdaságtörténeti tényadatok alapján tudjuk, hogy a munkamegosztás mellett a tőkejavak birtoklása jelentette a társadalmi differenciálódás legfőbb mozgatórugóját. Sokáig a tekintélyes A. Marshall által való vélekedés – miszerint nem célszerű a tőke fogalmát az emberekre alkalmazni – volt uralkodó nézet a kérdés szempontjából. Ez a vélekedés konzerválta a munkaerőről alkotott klasszikus felfogást.
Az 1950-es, 60-as években kezdtek körvonalazódni a modern közgazdaságtanban azok a folyamatok, amelyek a tőke fogalmának többirányú értelmezéséhez, kiterjesztéséhez vezettek. A tőkefajtákkal kapcsolatos kutatások kitűnő lehetőséget teremtettek a közgazdaságtan és a szociológia közti interdiszciplináris határmezsgyék létrehozására.
Szociológusok érdeme, hogy az eredeti, közgazdászok által előterjesztett tőkefelfogások az 1970-es, 80-as évekre újabb, nagymértékű értelmezési távlatokat hódítottak meg. Túl a gazdasági horizonton, a társadalmi és kulturális jelenségvilág is az erőforrás-vizsgálatok színtereivé váltak. Ennek köszönhető az emberi tőke fogalma mellett a társadalmi- és kulturális tőke fogalmak nemzetközi szakirodalomban való meghonosodása.
A modern gazdaságszociológia képviselői rámutattak, hogy a társadalmi kapcsolathálók erőforrásként történő aposztrofálása a gazdaság társadalmi beágyazottságának természetes mivoltát bizonyítja. A társadalmi tőke fogalma fontossá vált a társadalmi és a munkaerőpiaci státus és presztízs megszerzésével foglalkozó kutatások mellett a nemzetközi migrációt elemző vizsgálatok esetében is.
P. Bourdieu (1972) szisztematikus elemzések során foglalkozott a gazdasági-, a társadalmi- és a kulturális tőke fogalmak megkülönböztetésével, valamint a kulturális tőke típusainak kidolgozásával. Bourdieu hagyományai alapján, H.K. Anheier, J. Gerhards és F. P. Romo (1995) megfigyelései szerint a gazdasági, a társadalmi és a kulturális tőke eltérő strukturális mintákat hoz létre.
A G. Becker (1996) által bevezetett személyi tőke fogalma kitűnően integrálja és egymást kölcsönösen előfeltételező fogalmakként írja le az emberi és a társadalmi tőke kategóriáit. Nagyon fontos Becker azon különbségtevése is, amely szerint az emberi tőke azon típusát, amely kizárólag valamilyen vállalaton belüli alkalmazásában tekinthető emberi tőkének, differenciálta az emberi tőke azon típusától, amelynek vállalaton túlmutató, általánosabb értéke van. A vállalatspecifikus tőke fogalma tartalmilag már nagyon közel áll a szervezeti tőke kategóriájához, ami az egyének adott szervezet működéséhez történő hozzájárulásával áll elő.