A lokális identitás jelentősége az endogén régiófejlesztésekben

Absztrakt

A tanulmány a lokális identitás, mint az endogén forrásokra épülő fejlesztések egyik - a szerző véleménye szerint is - meghatározó elemével, továbbá az endogén forrásokra épülő fejlesztésekkel foglalkozik. A lokális identitás koncepciója az 1960-as években esik a társadalomtudomány és a földrajztudomány vizsgálódása alá. A lokális identitás, mint endogén fejlesztési potenciál is gyakran megtalálható a szakirodalomban, melyek leginkább azt hangsúlyozzák, hogy az erős helyhez való kötődés hajtóerő lehet a vidék fejlesztésében, hiszen az erősen kifejlett lokális identitás a lakosság cselekvési hajlandóságát javíthatja. (Schmied 1987, írja Borner 2005)
A térrendezési politika hiányosságainak kiküszöbölésének lehetséges eszközei az endogén fejlesztési stratégiák, melynek előnyei az exogén stratégiákkal szemben, hogy jobban figyelembe veszik az adott régió igényeit és lehetőségeit, mivel a szereplők helyben döntenek a saját régiójuk fejlesztéséről. (Maier – Tödtling 1996, írja Borner 2005) A területi egyenlőtlenségek kiküszöbölésének egyik lehetséges eszköze a helyi gazdaságfejlesztés, amelynek beavatkozási színtere a lokális térség. „A helyi gazdaságfejlesztés a helyi gazdasági folyamatokba történő tudatos beavatkozást jelent, azzal a céllal, hogy a helyben élők számára a korábbinál kedvezőbb szituáció jöjjön létre”. (Bajmóczy 2011 13. o)