A Magyar Kormánytisztviselői Kar Hivatásetikai Kódexének eljárásjogi szabályai a bejelentő tisztességes etikai eljáráshoz való jogának reménye tükrében

Absztrakt

Jelen tanulmányomban a Magyar Kormánytisztviselői Kar Hivatásetikai Kódexének hatályos szabályozását vizsgálom, különös tekintettel annak eljárásjogi szabályanyagára. A Kódex első részét kitevő szabályanyag olyan etikai alapelveket fogalmaz meg, amelyek a magyar kormánytisztviselői állomány részére kötelező magatartási szabályok formájában jelennek meg. Más megközelítésből, némi leegyszerűsítéssel kijelenthető, hogy a lefektetett hivatásetikai alapelvek szándékos vagy gondatlan megsértése etikai vétséget alapoz meg. Tekintettel a közszolgálati etika anyagi jogi szabályainak kógens jellegére és a szürke zóna hiányára, az etikai eljárást olyan szabálytalansági eljárásnak tekinthetjük, melynek az a célja, hogy a nyilvánosság kizárásával lefolytatott eljárás során az etikai tanács által megállapított tényállást a Kódexre vonatkoztatva, jogerős döntés szülessen abban a kérdésben, hogy az eljárás alá vont vagy más személy követett-e el etikai vétséget, és amennyiben igen, úgy őt az etikai tanács figyelmeztetésben vagy megrovásban részesítse. Nem célom annak vizsgálata, hogy helyénvaló-e az, hogy a Kódex mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályokat magában foglalja, mert az ilyetén egységes szerkezet más hivatásrendek etikai kódexei esetében is elfogadott kodifikációs megoldás volt, és a Kódex más hivatásrendek etikai kódexeivel történő összehasonlítására sem vállalkozom, ahogyan a jogtörténeti ismertetést is mellőzöm. Mindazonáltal a közszolgálatban eltöltött több mint másfél évtizedes pályafutásom és egy etikai eljárásban bejelentőként történő részvételem megalapozza a személyes érintettségemet, melynek következtében jelen közleményemmel fel kívánom hívni a szakma figyelmét arra, hogy a „becsületbírósági” szerepkört betöltő etikai tanácsok a Kódex alapján olyan etikai eljárások lefolytatásához vannak kötve, melyek eljárási szabályai során a bejelentő (és adott esetben az eljárás alá vont személy) tisztességes eljáráshoz fűződő jogai komolyan sérülhetnek, még a legnagyobb jóindulattal és méltányossággal lefolytatott egyedi eljárások esetén is. Következésképpen támpontot kívánok adni a közszolgálati etikával bármilyen formában kapcsolatba kerülő személyek és szervezetek számára ahhoz, hogy igény esetén tudományos érvek mentén megfogalmazhassák a Kódex reformjának szempontjait, összhangba hozva azt a 21. század társadalmi elvárásaival, nem bevárva az aktuálpolitikai követelmények esetleges változásait. Az etikai szabályok örökérvényűek, az etikai eljárásnak azonban szabályozási szinten és a gyakorlati megvalósítás szintjén is biztosítani kell azt, hogy a bejelentők jogsértés esetén bátran felléphessenek e fórumon a jogsértést megvalósító személyekkel szemben, mert a munkajog által kínált lehetőségek, mint azt egy példa kapcsán tanulmányomban kifejtem, nem minden esetben alkalmazhatók közvetlen módon.