Súlyosan-halmozottan fogyatékos egyéneket gondozók munkavállalásának kérdései

Absztrakt

A szakirodalmi forrásfeldolgozás a súlyosan-halmozottan fogyatékos egyéneket gondozók életét és munkaerő-piaci esélyeit mutatja be az USA, Kanada, Ausztrália és Nagy-Britannia területén.
Az elemzés szerint a fogyatékos személyek gondozásának kérdéskörében három szereplő sokszor ellentétes érdekei rajzolódnak ki: ezek maguk a fogyatékkal élők, másodszor az állam és végül a család. Ha a fogyatékkal élők érdekét nézzük, kétségtelen, hogy számukra – az esetek többségében – jobb szerető családi körülmények között élni, mint állami ellátó intézményekben. Az otthoni nevelés, gondozás előnyösebb az államnak is, hiszen költségmegtakarítást jelent számára a „fi zetés nélküli” gondozó, és így nem kell plusz kapacitást (bentlakásos férőhelyet) fenntartania. A nevelést, gondozást ellátó személy általában családtagja, rokona, esetleg közeli ismerőse az ellátásra szorulónak. Ebben a relációban azonban gyakran maga a gondozó érdekeit hagyják fi gyelmen kívül: egyedül marad, nem kap segítséget, ráadásul munkájáért nem részesül anyagi elismerésben, kompenzációban, illetve az általa végzett gondozás miatt keletkezett többletköltségeit sem térítik meg. Mindez ellentétben áll azzal a ténnyel, miszerint a fogyatékkal élők számára az állami egészségügyi ellátó rendszer önmagában képtelen megfelelő ellátást biztosítani a családban gondozók tevékeny részvétele, segítsége nélkül. Ez tehát azt jelenti, hogy a legtöbb esetben nem az állami ellátórendszer, hanem a család látja el hosszú távon a fogyatékossággal élőt.