Évf. 2 szám 1 (2011)
Tudományos szakmai, kutatási és ismeretterjesztő közlemények

Interprofesszionális együttműködés: bevezetés

Joan Borst
Grand Valley State University

Megjelent 2011-05-01

Kulcsszavak

  • interprofesszionális együttműködésen alapuló munkavégzés,
  • interprofesszionális munkacsoportok,
  • interdiszciplináris

Absztrakt

A tanulmány az interprofesszionális, azaz szakmaközi együttműködés fogalmát, az ezzel kapcsolatos nehézségeket és előnyöket tárja fel.
A munkacsoporton belül működő szakmaközi együttműködés számos előnnyel jár mind a csoport tagjai, mind pedig a betegek, illetve ügyfelek számára. Ugyanakkor kihívást jelent a dolgozók körében elérni azt, hogy megtanulják és értékeljék a másik tag szakmai kultúráját. Az azonos csoportkultúrát, azaz szakmát képviselők a saját kultúrájukat azáltal próbálják másokkal szemben előtérbe helyezni, hogy a maguk erősségeiket hangsúlyozzák, egyúttal a más szakmák sztereotípiákon alapuló gyengeségeit hozzák fel. Az interprofesszionális csapatmunka legnagyobb kihívásai az egyes szakmák elszigeteltsége, az egyes szakterületek közötti egyértelmű határvonalak kijelölése, a másik szakterülettel szembeni gyanakvás és bizalmatlanság, valamint a szakterületen belüli specializáció fontosságának az együttműködés rovására történő hangsúlyozása.
Az interprofesszionális oktatás a sztereotípiák eloszlatásával és a kulturális kompetencia bővítésével elérheti, hogy a több szakma képviselőit egyesítő munkacsoportok eredményesen együttműködhetnek. A másik szakma iránti tisztelet szükséges a közös munkavégzéshez, az eltérő vélemények elfogadásához, valamint a más szakmák fontos szerepének elismeréséhez.
Mitchell szerint a szakmaközi együttműködések legnagyobb előnyei a munkával való nagyobb elégedettség és magasabb szintű innováció, hatékonyabb szolgáltatások, fejlettebb tervezés, stratégiaalkotás, kommunikáció és problémamegoldó képesség, valamint kevesebb kettős ellátás. (Mitchell, M., et al., 2010; Mitchell, R., et al., 2010).
Különböző készségek meglétére van szükség ahhoz, hogy az egyénben kialakuljon az interprofesszionális szemlélet: Norsen (1995) szerint a legfontosabbak az együttműködés, magabiztosság, felelősségvállalás, kommunikáció, önállóság és koordináció.
Az egészségügyi oktatásban jelenleg is léteznek interprofesszionális tantervek, amelyeknek alapján szakmaközi együttműködésre képes szakembereket képeznek. A szakmaközi együttműködés azonban nemcsak az egészségügyben kívánatos: a szükséges képességek megléte esetén alkalmazható mindazon területeken, ahol különböző szakmák képviselői szorosan együttműködnek egy közös cél érdekében. A sikeresen együttműködő interprofesszionális team létrehozása jövedelmező befektetés a szociális és kereskedelmi vállalkozások számos területén.
Mind a szociális, mind pedig a kereskedelmi vállalkozások esetén kiváló vezetői képességekre van szükség az interprofesszionális team létrehozásához és vezetéséhez, a csoport vezetője minden esetben legyen lelkes és a szakmaközi együttműködés ügyének elkötelezett.