Az idősellátás és a gyermekvédelmi szakellátás közötti intergenerációs együttműködés: Lehetőségek, kockázatok és traumaérzékeny szakmai feltételek

Absztrakt

A tanulmány az idősellátás és a gyermekvédelmi szakellátás közötti intergenerációs együttműködés lehetőségeit, kockázatait és szakmai feltételeit vizsgálja. Kiindulópontja, hogy az idősotthonban élő emberek és a gyermekotthonban vagy lakásotthonban élő fiatalok találkozása nem kezelhető egyszerű jótékonysági vagy ünnepi programként, mivel két sérülékeny célcsoport, két eltérő intézményi logika és többféle pszichoszociális kockázat kapcsolódik össze. A nemzetközi szakirodalom és a gyakorlati modellek alapján az intergenerációs programok ígéretesek lehetnek, de hatásuk nem automatikus, és különösen óvatos adaptációt igényelnek a gyermekvédelmi szakellátásban élő, gyakran traumatikus élettapasztalatokkal rendelkező serdülők esetében. A tanulmány amellett érvel, hogy az ilyen együttműködés csak alacsony kockázatú, önkéntes, dokumentált, traumaérzékeny és értékelt pilotként indítható felelősen. A javasolt megközelítés a résztvevők felkészítésére, a határtartásra, a szakmai koordinációra, a visszalépés jogára, valamint a biztonsági, elfogadhatósági és megvalósíthatósági értékelésre helyezi a hangsúlyt.