A jog, mint közösségi kapcsolatokon alapuló jelenség

Absztrakt

A jog nem csak egyszerű formális szöveg, nem is határozható meg önmagából, a jog valójában az emberek közösségében keletkező olyan rögzített tudati mintázat, amely folyamatosan változtatatható. A jog nem szabály, hanem a mi-tudat működése. A társadalomban megjelenő mi-tudat eleve adott szerkezeti eleme a jog, amelyik a kommunikáción keresztül egyre komplexebb és formalizáltabb módokban jelenhet meg. A jogszabályok összessége nem a jog, hanem a mi-tudat jogi vonatkozásainak verbális megnyilvánítási kísérlete.
A hálózati gondolkodás feladata, hogy feltárja azokat a kulcsszereplőket a társadalomban, akik segítségével kialakulnak azok a mintázatok, amelyek jogrendként kimondásra kerülnek és joggyakorlatként megvalósulnak. A jog érvényessége csak absztrakció. A valóságban az érvényesség a közösségbe integráltan keletkezik. A jog tehát szükséges eszköz az együttélés szabályozásához, amelynek alapjai az ember-lét közösségi vonatkozásaiban találhatóak. (Mi-tudat). Egyre inkább világossá válik, hogy a „fejlett” és „fejletlen” jogrendek között a különbség nem az alapvető működési mintázatokban van, hanem azokban a formalizált-verbalizált szerkezetekben, amelyek megjelenítik ezt a jogot.
Bizonyossággal állítható, hogy a közösségi kapcsolatok történeti mintázatai határozzák meg azokat a szereplőket, akik együttesen a hatalom megtestesítői lesznek. A hatalom pedig nem csak a jog-alkalmazás, hanem a jog-alkotás szintjeit is érinti, ilyen értelemben mindegyik vonatkozásában figyelembe kell ezt a szempontot venni. Azaz, nem csak a jog alkalmazását, hanem a jog alkotását is meg kell vizsgálni a jogszociológia eszköztárán keresztül is.
A szabályozottság igénye jelenik meg a mi-tudatban, ez az igény verbalizálódik ill. instrumentalizálódik később különböző normatív rendek (jog, erkölcs, vallás) ill. az ezekhez kapcsolódó intézményrendszer formájában. A verbalizált ill. instrumentalizált szintek azonban csak a jog felszíni formái, az eredete az ember közösségi létében, ill. az ehhez tartozó kapcsolati mintákban (hálózat) van.
A félautonóm társadalmi mezők azok, amelyek a hálózaton belül alkalmasak arra, hogy normákat alkossanak, vagy éppen az alkotott normák alkalmazását megakadályozzák. A társadalmi hálózatok kutatása viszont lehetővé teszi, hogy a FATM szerkezete is modellezhető legyen. Sőt a FATM szerkezetének leírása hozzájárulhat a teljes hálózat struktúrájának megértéséhez. A FATM által létrehozott mintázat olyan önszabályozó rendszer, amely a legoptimálisabb életfeltételeket célozza.
Természetesen az egyes mintázatok céljai nem egyeznek meg mindenben a más mintázatokban kialakított érdekekkel/értékekkel/célokkal. Ezért lehetséges, hogy az egyes mintázatok gátló funkciót is képesek mutatni. Ha a jog nem igazodik a
társadalom mozgásához, akkor az kilökődik a társadalomból. Az erőltetett törvényhozás lehet olyan gyors is, hogy a közigazgatás sem képes már követni. A bölcs jogalkotó a társadalom formálásával együtt alakítja a jogot. Gyakran előfordul, hogy a végrehajtás, vagy éppen egy külső elem, a gazdaság átveszi a vezérlést és a mi-tudatban kialakult jog-mintázattól eltérő jogot alkottat a demokratikus úton megválasztott képviselőkkel.
Elképzelhető, hogy a nyugati, vagy éppen európai jogalkotás már nagyon messze jár attól, ami az egyének mi-tudatában megnyilvánul. Ez a diszkrepancia pedig komoly katasztrófákhoz vezethet olyan kiélezett helyzetben, mint amilyenben az ember negatív mindenhatósága (önpusztításra való totális képessége) megjelenik.