A vanitatum vanitas-motívum hatástörténete a 19. század második felének magyar irodalmában

Absztrakt

Jelen tanulmány Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas című művének hatástörténetét vizsgálja, különösen a 19. század második felére koncentrálva. Gyulai Pál, Komjáthy Jenő, Reviczky Gyula és Vajda János verseiben elemzem azokat az intertextuális utalásokat, amelyek a korabeli olvasó eszébe juttathatták az 1823-ban született alkotást. Az evokáció eszközei közül a formai rájátszást helyezem a kutatás fókuszába, a Kölcsey hatását mutató versekben felmerülő kérdéseken keresztül értelmezve a forma és a ritmika jelentésképző erejét. A műre reflektáló szövegek a Vanitatum vanitas értelmezési lehetőségeit bővítik, s ezt a hatásrendszert a szöveg recepciótörténetének feltárása mellett elemzem. Kitérek továbbá arra is, hogy a reformkor idején és a vesztes szabadságharc után hogyan viszonyultak a szerzők a „mind csak hiábavaló” gondolatához, illetve hogyan fogadták vagy utasították el e tételt a verseikben. A felfedezett intertextuális utalások sokszínűsége által bizonyíthatóvá válik Kölcsey művének jelentős hatása a magyar irodalomvizsgált korszakában.