Az első dialektus megtartásának vizsgálata külföldön élő új-zélandi beszélők kiejtésében

Absztrakt

Jelen tanulmány az elsőként elsajátított dialektus megtartását vizsgálja külföldön élő új-zélandi beszélőknél az elöl képzett, rövid magánhangzók esetében, melyek kiejtése stabil és szembeötlő jegye ennek a nyelvváltozatnak. Az akusztikai vizsgálat során az F1 és F2 értékeket mértük, három tartósan külföldön, és három születése óta Új-Zélandon élő beszélőnél, majd összehasonlító elemzést végeztünk. Az eredmények azt mutatják, hogy a külföldön élő beszélők kiejtése megváltozik, azaz hasonló lesz az új lakóhelyükön használt sztenderd kiejtéshez. E folyamat során a vizsgált magánhangzók tipikus új-zélandi kiejtése kevésbé jellegzetessé válik, de nem tűnik el teljesen, és így egy, a sztenderdhez közelebb álló kiejtési forma jön létre, mely szignifikáns különbséget mutat a külföldön és Új-Zélandon élő beszélők formánsértékei között. Ez arra utal, hogy míg a beszélők alkalmazkodnak az új dialektushoz a beszélőközösségbe való könnyebb beilleszkedés érdekében, új zélandi identitásukat is igyekeznek megtartani.