Képek és percepciók Örményországról az örmény diaszpóra filmjeiben

Absztrakt

Ez a tanulmány azt vizsgálja, a diaszpórabeli örmény filmkészítők hogyan alakították az Örményországról alkotott képet és percepciókat három fő időszakban: a szovjet korszakban, a posztszovjet átmenet idején, valamint a kortárs időszakban. A diaszpórabeli filmek részletes elemzése révén a kutatás rámutat arra, a szovjet érában – közvetlen örményországi tapasztalatok nélkül kialakított – elképzelt és szimbolikus ábrázolások hogyan alakultak át a függetlenség elnyerését követően reálisabb, heterogénebb és kritikusabb reprezentációkká. A szovjet korszak diaszpórabeli filmjei a traumát, a veszteséget és az elképzelt szülőföldet hangsúlyozták, míg a posztszovjet és kortárs alkotások a kiábrándulás, a gazdasági nehézségek, az elfojtott trauma és a széttöredezett identitás narratíváit helyezték előtérbe. Kiemelt figyelmet kap, hogy az olyan filmesek, mint Atom Egoyan, Gariné Torossian és Michael Hagopian Örményországot nem csupán földrajzi hazaként, hanem az emlékezet, a kultúra és a folyamatos tárgyalás komplex konstrukciójaként ábrázolják. Az elemzés hangsúlyozza, hogy a diaszpórabeli örmény filmek kettős szerepet töltenek be: egyszerre őrzik a szétszóródott nemzeti identitást és tárják fel Örményország ellentmondásait, illetve folyamatosan változó valóságát a globális kulturális kontextusban.