Önkéntes-barát szervezetek kialakítása Magyarországon

Absztrakt

Napjainkban az önkéntesség jelentős nyilvánosságot kap mint lehetséges eszköz a közegészségügy, a szociális ellátás és a kultúra területén jelentkező egyre jelentősebb pénzügyi problémák megoldására. A civil/non-profit- és közintézmények humán erőforrás menedzsmentje számára a fizetett és önkéntes munkatársak együttes alkalmazása egy olyan terület, amely új kihívásokat jelent.
Jelen tanulmányban az önkéntesség multidiszciplináris nézőpontból kerül vizsgálatra, amely segíthet megérteni az önkéntességgel kapcsolatos kihívásokat és lehetőségeket. A jelenleg fennálló világméretű összefüggések bemutatását követően a szerzők az önkéntesség magyarországi hagyományaira összpontosítanak. Mindkét esetben a pénzügyi megszorítások kényszerítik a szervezeteket arra, hogy költséghatékony alternatívákat keressenek tevékenységük változatlan színvonalon történő folytatásához. Miként segítik ezek a változások egy önkéntes-barát szervezeti kultúra (Allen, 2006) és egy önkéntes-barát társadalom kialakítását? Részletesen bemutatásra kerülnek az ilyen környezet kialakítását elősegítő vezetési technikák és megközelítésmódok.
A szerzők részletesen megvizsgálják a nemzetközi irodalmat és bemutatnak országos és regionális kutatási eredményeket. Jelenleg a civil/non-profit szervezetek többsége tisztában van az önkéntesek alkalmazásának lehetséges előnyeivel, mint az állampolgári aktivitás, társadalmi szolidaritás és bizalom elősegítése, a személyes fejlődés előmozdítása és a kiégettség érzésének csökkentése, a közösségi tanulás kiterjesztése és az egész szervezet számára gazdag motivációs bázis biztosítása. Ennek ellenére az önkéntességet leggyakrabban csupán úgy értelmezik, mint egy lehetőséget ingyenes munkaerő alkalmazására.
Az önkéntesek vezetéséről szóló tanulmányok kimutatták, hogy a “fektess be, hogy megtakaríthass” elve az önkéntesség esetében is alkalmazható: a vezetés súlyos hibái a legtöbb esetben többe kerülnek a szervezet számára, mint az összeg, amelyet a vezetés szükségleteinek mellőzésével meg kívántak takarítani. A szerzők bebizonyítják, hogy a szakszerű human erőforrás menedzsment fontos az önkéntesség esetében; a vezetőknek és a fizetett alkalmazottaknak készen kell állniuk arra, hogy az önkéntesekkel hatékonyan együtt tudjanak dolgozni. Ehhez a szociális szakemberek felkészültségére, továbbá speciális képzésekre van szükség.