Régi, mégis új színfolt az iskolai testnevelésben

Absztrakt

Napjainkban a „homo sedens” életmód Góliátként rombolja az egészséget, a globális kultúraváltás hatására a „homo digitalis” nemzedék igény- és ingerszintje drasztikusan átformálódott, így oktatási automatizmusaink átgondolása elengedhetetlen. Vizsgálatainkkal bizonyítékokat keresünk arra, hogy a tánc hatásos eszköz lehet az élményközpontú iskolai testnevelésben, a fizikai aktivitáshoz való pozitív attitűd kialakításához. A mintát 422 testnevelést oktató pedagógus és 106 pécsi testnevelő tanár szakos hallgató alkotta. Az online kérdőív eredményeit a leíró statisztikai számítások után egy- és többváltozós statisztikai eljárásoknak vetettük alá. Eredményeink azt mutatják, hogy a most aktív és a leendő testnevelő tanárok is nyitottak az új mozgásformák alkalmazására. Elismerik a tánc innovatív szerepét, a társas nexusokra, az osztályközösségek kohéziójára gyakorolt erősítő hatását. A pedagógusok több mint fele ugyanakkor nem érzi magát kompetensnek a tánc oktatására, valamint a hallgatók sem érzik, hogy biztos tudással rendelkeznek ezen a területen. Konszenzust mutat az is, hogy a tánc segíti a testnevelés tantárgy iránti belső motiváció kialakítását és szinten tartását. A „digitális detox” hatásos eszközeként javasolható a mindennapos testnevelés rendszerében heti 5 alkalomból 1 táncóra tananyagként történő beépítése. A testnevelőtanár képzésben a táncos kurzusok oktatása indokolt, ugyanakkor tantárgyi tartalmukban rendszerszintű átalakítás és módszertani kultúraváltás szükséges.