A növekedés horizontjai
Pedagógiai szempontok a Gravissimum educationis és a személyközpontú megközelítés kapcsolatához
DOI:
https://doi.org/10.61178/MT.2026.IV.GE60.9Kulcsszavak:
Gravissimum educationis, személyközpontú megközelítés, Carl Rogers , keresztény nevelés, holisztikus antropológia, önaktualizációAbsztrakt
A tanulmány a II. Vatikáni Zsinat Gravissimum educationis deklarációja és Carl Rogers személyközpontú, humanisztikus pszichológiai iskolája közötti antropológiai és pedagógiai kapcsolódási lehetőségeket vizsgálja. A központi gondolat az, hogy a keresztény nevelés és a humanisztikus pszichológia közös alapja az emberi méltóság feltétlen tisztelete és a teljes emberré nevelés eszménye, amely a személyiség kibontakoztatását célozza.
A zsinati dokumentum célja a személyiség érettségének növelése és az egyén harmonikus fejlődésének elősegítése testi, erkölcsi és értelmi dimenzióban, miközben az embert saját végső hivatásával is megismerteti. Ez a holisztikus megközelítés összhangban áll a humanisztikus elméletekkel (Maslow növekedési szükségletei, Rogers önaktualizációs tendenciája), amelyek az emberi potenciál teljes kibontakoztatását tekintik a fejlődés céljának.
A tanulmány bemutatja, hogy a Gravissimum educationis által szorgalmazott „lélektan eredményeinek felhasználása” hidat épít a keresztény nevelés célja és a rogersi segítő kapcsolat alapfeltételei – empátia, feltétel nélküli elfogadás, kongruencia – között.
Következésképpen a két rendszer egymást gazdagítja: a Gravissimum educationis teológiai mélységet és transzcendens távlatot ad a nevelésnek, míg a rogersi személyközpontú megközelítés hiteles pedagógiai keretet kínál az integrált személyiség kibontakozásához, választ adva a 21. század fragmentált emberképének kihívásaira.
