A jogi norma szekularizációja a római jogtörténet vonatkozásában

Absztrakt

A jogbölcselet egyik alapvető kérdése a jogi, vallási, és erkölcsi norma kapcsolata. A jogi norma az ókori Rómában lett önálló. A pontifexek hatalma alól kikerült jog önálló szekularizált normarend lett. Amikor a birodalom áttért a keresztény vallásra, a magánjog érintetlen maradt. Ezért tudta a keresztény középkor átvenni a római magánjogot, és ezért lehet egy közös európai jogrendnek az alapja a római magánjog. A római közjognak, és a római szakrális jognak a kereszténység felvétele után, de kivált a római birodalom bukása után csak elsősorban jogtörténeti jelentősége volt. A római magánjognak lett olyan jelentősége, amely túlmutat a jogtörténeten. A római magánjogra évszázadok óta úgy lehet tekinteni, mint a jog iskolapéldájára, amelyen keresztül kell megtanulni az egyes jogintézmények természetét, működését, még a „hatályos jog” elsajátítása előtt. Rövid dolgozatomban azt szeretném bemutatni, hogy a vallástól, mint állam-ideológiától való függetlenedése a római magánjognak mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy a római magánjog ilyen jelentőségre tehessen szert.