Megjelent 2020-07-01
Kulcsszavak
- ,
- abszolútum,
- transzcendentális látásmód
Absztrakt
A normák előfeltétele a gondolkodás. Ezért a normák gondolati hátteret feltételeznek. Ezalatt azt értem, hogy a norma előfeltétele a közös gondolat, ami minden emberi közösség összetartója. Ugyanakkor a gondolkodásnak sajátos vonásai vannak: megjelennek az ember legmélyebb kérdései az élet eredetére, és végső értelmére vonatkozóan. Ebben az irányban a gondolkodás eljut az abszolútumig, az élet természetfeletti végső értelméhez és céljához. Mivel az abszolútumot az emberi gondolat nem a világban, hanem a világ felett fedezi fel, ezért tekinthető ez a gondolkodási irány transzcendensnek. Vallástól, világnézettől függetlenül, jelen van ez az irány az emberi gondolkodásban. Ilyen értelemben jelen van a transzcendens irányultság a nyelvben, az egyes szavak jelentés tartományától kezdve az összetettebb kifejezésekig. A normák, mivel nyelvi jelenségek is, magukon hordozzák a gondolkodás nyelvi sajátosságait, és ilyen értelemben a transzcendens irányultságot. A vallási norma egyértelműen a gondolkodás transzcendens irányultságára épül, de az erkölcsi norma is rendelkezik ezzel a transzcendens irányultsággal. Ez az írásom gondolatilag kapcsolódik a „Jogi norma szekularizációja” című írásomhoz, amiben a római jogtörténet példáján mutattam be a normák transzcendens gondolati eredetét.