Megjelent 2011-12-01
Kulcsszavak
- gyakorlati szociálpolitika,
- szegénység enyhítése,
- produktív szociálpolitika,
- közigazgatás,
- szociális törvény,
- szociális szakemberek képzése
Absztrakt
A tanulmányban felvázolt produktív szociálpolitika sajátosan magyar útja az új típusú szociálpolitikának. A korszak magyar szociálpolitikusai felismerték, hogy nem elegendő az ínségenyhítés, szegénygondozás, azon túlmenően a szociálpolitika legfőbb céljának a hátrányos helyzetből való kiemelést tekintették. Ebben vállalt oroszlánrészt a pécsi közigazgatási jogász és társadalompolitikus, Esztergár Lajos. A produktív szociálpolitika lényege éppen az, hogy az elesettségből a fokozatosság elve alapján adófizető, önálló kisegzisztenciák váljanak. Ehhez nem volt elegendő a helyi önkormányzat anyagi ereje, az állam is nagy szerepet vállalt munkahelyteremtéssel éppúgy, mint pénzbeli támogatással. A szociálpolitika alakítói sorában tehát az állam a fő ágens, nem kevés anyagi eszközöket fordít a szociálpolitikára, ma azt mondanánk, hogy a neoweberi beavatkozó állam típusa jelenik meg válságos időkben. Az állam felismeri, hogy nagyon fontos a család szerepe, anyagi és szellemi életének gyarapítása. Ezen túlmenően az önsegítés és a kölcsönös segítségnyújtás is lényeges eleme a korszaknak. A mai modern eszmék tehát már léteztek és benne éltek szokásjogi és közjogi hagyományainkban.