Korporális hagyományok és a másik test ábrázolása Annie Ernaux autobiográfiájában

Absztrakt

Jelen tanulmány célja, hogy új kontextusba helyezve értelmezze az ernaux-i testábrázolást és az életműben fellelhető korporális hagyományokat. Ebből adódóan az elemzés nem pusztán kognitív, tudati létezőként tekint az önéletírás révén egybeeső narrátorra és főszereplőre, hanem a társadalomba vetett megtestesült létezőként, ahol a test az emlékezés elsődleges katalizátora. Meglátásom szerint Ernaux memoárjaiban rendszeresen elemzett emlékezeti dichotómia, vagyis a személyes és a kollektív emlékezet elkülönülése megjelenik a testábrázolás során is. E vizsgálódásban ezért az ernaux-i önéletírást elsősorban a test és a személyes emlékezet, illetve a test és a társadalom egymással szorosan összefonódó perspektívájából kívánom górcső alá venni, amihez a fő irányvonalat a francia feminista kritika, Pierre Bourdieu és Daniel Punday nyújtja. A kutatás az emlékezés kognitivitásával szemben az emlékezés korporális lehetőségeire tér ki, ami egyúttal a test társadalmi percepciójának és a test osztálykülönbségek szerinti megítélésének analízisét is szükségessé teszi. Mindez alapvetően befolyásolja a narratív hangnemet és a rekonstruált múlt szövegszintű megelevenítését, ugyanis a test ebben az autobiográfiában egyszerre jelenik meg individuális és társadalmi konstrukcióként, amely nem csupán az emlékezés előidézője, hanem egyúttal a társadalmi normák és az egyén vágyainak ütközőpontja.