Idegenarc-hatás érzékelése a szenzoros élménykeresés függvényében

Absztrakt

Háttér: Az idegenarc-effektus olyan vizuális illúzió, amely akkor tapasztalható, ha a vizsgálati személy rossz fényviszonyok között hosszabb ideig nézi saját magát a tükörben. A hatás észlelésekor a vizsgálati személyek saját arcvonásaik eldeformálódásáról, megváltozásáról, illetve bizonyos esetekben saját arcélménytől való teljes disszociációról, „idegen arc” észleléséről számolnak be.

Célkitűzés: Jelen kutatás célja, hogy e vizuális illúzió magyarázati sorához új szempontot adjon: a szenzoros élménykeresés hatását, melyen keresztül közvetve szeretnénk következtetni az illúzió mögött meghúzódó idegrendszeri mechanizmusokra.

Módszer: A tükörnézéses feladatot 30 vizsgálati személlyel végeztük el. Pearson-féle korrelációs próbával teszteltük az idegenarc-effektus vizsgálatára kidolgozott kérdőív (SFQ) és a Szenzoros Élménykeresés Kérdőív (SSS) közötti kapcsolatot.

Eredmények: Az idegenarc-effektus megjelenésének változatossága a Szenzoros Élménykeresés két alskálájával is együtt jár: az Élménykereséssel (ES) gyenge, az Izgalom- és Kalandkereséssel (TAS) közepes, pozitív korrelációt mutat.

Következtetések: Az eredmények alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a vizuális illúzió megjelenésének változatossága összefüggésben áll az élménykeresés mértékével. Az élménykeresők félszenzoros deprivációs környezetben nagyobb igényt mutatnak a környezetből érkező ingerek iránt, így az idegenarc-effektus több fajtáját érzékelhetik a vizsgálat során. Ezen túl a kutatásunk gyakorlati tapasztalatai számos egyéb utat nyitnak a hatás további értelmezéséhez és további kutatásnak adhatnak alapot.