Vallásos jótékonykodás vagy keresztény küldetés: A lelkiség érvényesülése az egyházi szociális-karitatív szervezeteknél

Absztrakt

Adakozás, segélyosztás, hajléktalan étkeztetés mind olyan sztereotípia, amellyel gyakran azonosítják a keresztény jószolgálatokat. A szeretetszolgálat mára sokszínű és intézményessé váló feladat, amelynek célcsoportja nem egyszerűsíthető le a szegényekre; a perifériára szorult emberekre általánosan kiterjedőnek kell lennie. Az Egyház küldetésének célcsoportjai közé tartoznak a humanitárius katasztrófák áldozatai, illetve a hátrányos helyzetű, marginalizálódott és kevésbé azonosítható rászorulók is. A tanulmányban az egyházi lelkiség érvényesülésének lehetőségei és konkrét példái kerülnek bemutatásra a Katolikus Karitász – Caritas Hungarica vonatkozásában. A szervezet tevékenységét a Szentírás, a katolikus egyház tanítása és hagyománya, valamint a rászoruló emberekkel való szeretetteljes személyes találkozás motiválja, irányítja és határozza meg. A „caritas” az Egyház szeretete a szegények, kirekesztettek és marginalizálódott csoportok felé, illetve az isteni irgalmasság gyakorlását testesíti meg. A tanulmány a Katolikus Karitász példáján keresztül vizsgálja, miként érhető el, hogy a lelkiség meghatározó elemmé váljon egy szervezet működésében, dokumentumaiban, valamint a mindennapi gyakorlatban. Arra is választ keresünk továbbá, hogy milyen elvekkel és eszközökkel biztosítható a lelkiség átható jelenléte a szervezeti kultúrában és a mindennapi tevékenységben.