Az anyanyelvi fejlesztés és a szókincsbővítés lehetőségei

A gondolattérkép készítésének elsajátítása óvodáskorban

Absztrakt

A beszédindulás kezdete a kora gyermekkori fejlődés egyik kritikus állomása. Az óvodába érkező kisgyermekek nyelvi készültsége, expresszív kifejezésmódjuk minősége a szociális készségeik fontos megalapozója. A késői beszédindulásnak számos maradványtünetét ismerjük: olvasási, szövegértési nehézségek, beszédhanghibák és grammatikai diszfunkciók is előfordulhatnak (Fehérné Kovács et al., 2018). Egyértelmű, hogy nemcsak az óvodai, hanem az iskolai sikerességet is nagyban meghatározza az elsajátított anyanyelv. A gondolattérkép készítésének óvodai alkalmazását mutatom be; az elkészült gondolattérképekből a gyermekek önálló kifejezésmódjának részletességére, fogalmi fejlettségének minőségére következtethetünk. Empirikus kutatás során figyeltük meg, hogyan jelennek meg a gyermekek asszociációi a gondolattérképeken, illetve a különböző típusú gondolattérképek (meséhez, főfogalomhoz kapcsolt, egyéni, csoportos) sajátosságait is vizsgáljuk, különös tekintettel az SNI (sajátos nevelési igényű) és BTMN (beilleszkedésitanulási-magatartási nehézség) státuszt kapott gyermekek alkotásaira. A próbakutatásból adódó legfontosabb következtetés, hogy a gondolattérkép készítés intézményes alkalmazása és annak szókincsbővítésben, anyanyelvi fejlődésben betöltött szerepe a nyelvi hátránnyal induló gyermekek integrációjában segítségül szolgálhat, ezáltal esélyegyenlőség-teremtő tanulási eszközként tarthatjuk számon.