Svábok nyomában Azerbajdzsán földjén

Absztrakt

Tanulmányomban a 19. század első felében az Orosz Birodalom dél-kaukázusi vidékére, a mai Azerbajdzsán észak-nyugati területére betelepült sváb lakosság 19-20. századi gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetét mutatom be. A sváb lakosság a zömében a napóleoni háborúk során megtépázott német Württembergi Királyság területéről a rossz gazdasági körülmények, valamint a vallási megkülönböztetés és üldöztetés miatt a jobb élet és megélhetés, valamint vallásszabadság reményében, I. Sándor orosz cár gazdasági kedvezményekkel kecsegtető hívó szavára, a Duna folyón lecsorogva, a Fekete tenger mentén végig haladva érte el a Dél-Kaukázus nyugati részeit, ahol településeket hoztak létre. A kezdeti nagyon komoly nehézségeket követően a sváb lakosság, akárcsak Kelet-Európa többi részén, mint például a Magyar Királyság bánsági, bácskai területein, Besszarábiában, illetve az Orosz Birodalom különböző régióiban (Fekete-tenger partvidéke, Volga mente) virágzó mezőgazdasági és bortermelő kultúrát, magas színvonalú kézművesipart és jelentős kereskedelmi központokat hozott létre. Az 1920 utáni szovjet kommunista rendszer államosította a korábbi német mezőgazdasági és ipari termelő- és kereskedelmi üzemeket. Miután a harmadik birodalom megtámadta a Szovjetuniót, a Dél-Kaukázus területén élő németeket, így az Azerbajdzsáni Szocialista Szovjet Köztársaság területén élő németeket is a kollektív bűnösség elve alapján az 1940-es évek során Kazahsztánba és Szibériába deportálták. Így ért véget a bő százhúsz évig tartó dél-kaukázusi virágzó sváb történelem és kultúra.