Sorskérdéseinkről. Kor- és kórdiagnózisaimból

Absztrakt

Írásom előzetes részlet a Magyar sorsproblémák. Társadalomlélektani kor- és kórképek című könyvemből. Könyvemben – többek között – azzal a kérdéssel igyekszem szembenézni, hogy a kollektív magyar sors történeti, politikai, pedagógiai és pszichológiai mintázatai vajon milyen determináló erőt és/vagy gyengeséget mutatnak itt és most számunkra? Arra teszek kísérletet, hogy a magyar sorsproblémákat a maguk helyi/magyar lokalitásaiban, sőt személyes partikularitásaiban is úgy sikerüljön elemezni, hogy ne vágjam el az univerzális, az egyetemes értékek világától sem. Azokat a sorsproblémákat mutatom be, amik a jelenlegi magyar társadalom számos konfliktusa közül, megítélésem szerint, talán a legfontosabbak, mert nyomasztóan átszövik mindennapjainkat, sokszor a kilátástalanság és reménytelenség érzéseit felkavarva azokban is, akiknek pedig az lenne a hivatásuk, hogy segítsenek. Nem térek ki a problémák elől, nem keltek hiú ábrándokat – de a végső szavam nem lehet más, mint a biztatás, a reménység, a hit. Így és erről szól az alábbi néhány részlet is: 1. Apokalipszis és kereszténység. – 2. Szomatikus és szakrális „magyar evangélium” – 3. Keresztény (politikai) identitás. – 4. Szent István és Eucharisztia.