A német regionális politika sajátosságai, intézményi háttere

A német egység tanulságai

Absztrakt

A regionális politika az Európai Unióban és annak tagállamaiban a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősítésének legfontosabb eszköze. Így van ez az EU vezető gazdaságában, Németországban is. A cikk azt mutatja be, milyen sajátos nehézségeket kellett áthidalnia, és milyen kohéziós utat járt be ez a föderális berendezkedésű ország, amelyet negyven évig egy egyedülálló kettéosztottság sújtott. Az áttekintés időszerűségét az adja, hogy 2020. január 1. óta a német regionális támogatási rendszer átalakult, harminc évvel az egységes Németország létrejöttét követően egységessé vált: az addigi összes támogatási formát egységes keretbe foglalták, s a felzárkóztatási politika a keleti tartományok mellett immár átfogja az elmaradottabb nyugati régiókat is. Megszűnt a Szolidaritási Paktum, és a korábbi prioritásokat (a határ menti régiók, az infrastruktúra fejlesztésének és a vállalatok letelepedésének támogatását, valamint a gazdaságilag gyengébb keletnémet tartományok felzárkóztatását) új célok váltották fel. Előtérbe került a szénbányákat tartalmazó régiók gazdaságszerkezetének korszerűsítése, a zöld energiaforrások kiépítése, a digitalizáció és a modernizáció. A pandémia következtében az állami támogatások mértéke Németországban 2020 végén elérte a 206 milliárd eurót. A legutóbbi parlamenti választások (2021. szeptember 26.) felhívták a figyelmet arra, hogy nemcsak a gazdasági fejlettségben és a munkalehetőségek terén térnek el a régi és új tartományok, a társadalom továbbra is megosztott, azaz politikailag is nagy különbségek vannak az egyes országrészek között.