New York mint testi város a Legenda vagyok című filmben

Absztrakt

A posztapokaliptikus fantáziák meghatározó képe a romos város, ami azonnal érzékelhető megmutatkozását nyújtja a kataklizma és az ember által elfoglalt tér találkozásának. Tanulmányom ezt a relációt vizsgálja Francis Lawrence 2007-ben bemutatott, Legenda vagyok (I Am Legend) című posztapokaliptikus akcióthrillerének New Yorkján keresztül. A film szinte elsőként ábrázolja a katasztrófa sújtotta metropolisz városképét a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után, így teret engedve a terhelt esemény emlékezetpolitikai vizsgálatának. A film kataklizmatikus ikonográfiája a romos várost horizontális, ledöntött testként ábrázolja. A vertikalitás helyét a város egészét elfoglaló természeti és poszthumán erők veszik át, ami jól szemlélteti, miként lépnek korábban marginális terek meghatározó szerepbe a posztapokaliptikus urbánus térben. Az immár dominánssá váló, a testet az épített környezettel összevető tér ugyanakkor az ember fogalmát is megkérdőjelezi – a Legenda vagyok pedig két alternatívát is állít ennek megválaszolására.