Published 31-12-2023 — Updated on 11-06-2024
Copyright (c) 2023 Sziránszki Klaudia
This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Abstract
The Pauline Order is the only Hungarian-founded male monastic order, thus holding a prominent place in Hungarian history. For a more in-depth understanding of the order's history, excavations have been carried out since 2014, led by the Institute of Archaeology at Pázmány Péter Catholic University for the research of the Pauline Monastery in Mindszent, Balatonszemes (1. picture). In connection with this, settlement traces from the Árpádian era have been unearthed in recent years. The significance of this is that there are few sources available from that period about the organization of the Paulines as an order. Examining the Árpádian objects and artifacts discovered here, in conjunction with written sources, can bring us closer to understanding the early history of the order.
References
- AO IX. 1325: Anjou-kori Oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. IX. 1325. Géczi L. (szerk.)
- Aradi N. (szerk.). (1975). Dap I.: Documenta Artis Paulinorum. A magyar rendtartomány kolostorai. Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportja.
- Balatincz A. (2020). Régészeti kutatások a balatonszemesi Mindszent pálos kolostor területén [MA-szakdolgozat, kézirat]. PPKE BTK Régészettudományi Intézet.
- F. Romhányi B. (2008). A pálos rendi hagyomány az oklevelek tükrében. Megjegyzések a pálos rend középkori történetéhez. Történelmi Szemle 50. MTA Történettudományi Intézet, 289–312.
- F. Romhányi B. (2016). Heremitae – monachi – fratres. Szempontok a pálos rend történetének újragondolásához. In Sarbak G. (szerk.), Pálosaink és Pécs. Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti konferenciák 4/4. Szent István Társulat, 9–23.
- Fehérváry R. (1979). Az uzsaszentléleki pálos monostor. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14, Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága, 203–213.
- Fejér G. (1832). Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomi VIII. Vol. 2. (Budae)
- Guzsik T. (2020). A pálos rend építészete a középkori Magyarországon. Magyar Pálos Rend.
- Gyöngyösi G. (1988). Vitae fratrum eremitarum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae. Akadémiai Kiadó.
- Hervay F. L. (2007). A pálos rend eredete. In Sarbak G. & Őze S. (szerk.), Decus Solitudinis Pálos évszázadok. Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti konferenciák 4/1. Szent István Társulat, 57–65.
- M. Aradi Cs. (2016). Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára.
- Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum.
- Makay B. (1913). A Balaton a történeti korban. In A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. A Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága.
- Molnár I. (1975). A magyarországi pálosok „Zöld Kódex”-ének Somogy megyei regesztái. Somogyi Múzeumok Közleményei 2. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 217–233.
- Reőthy F. (1977). Elveszettnek hitt műemlékek nyomában Balatonszemesen. Műemlékvédelem 21. Hírlapkiadó Vállalat, 114.
- Rupp J. (1876). Magyarország helyrajzi története, fő tekintettel az egyházi intézetekre, vagyis nevezetesebb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve. III. kötet. MTA Történelmi Bizottság.
- Simonyi E. (2012). Adatok a késő Árpád-kori fehér kerámia kialakulásához. In Petkes Zs. (szerk.), Hadak útján XX. Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ, 327–344.
- Takács M. (1993). Árpád-kori településrészlet Kajárpéc-Pokolfadombon. Communicationes Archeologicae Hungariae, Magyar Nemzeti Múzeum, 201–226.
- Végh A. (2020). Régészeti kutatások Somogy megyében 2018–2019-ben. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 7. Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum, 183–187. https://doi.org/10.26080/krrmkozl.2020.7.183
- Végh A. & Balatincz A. (2022). A balatonszemesi Mindszent kolostor régészeti kutatásának eredményei. In Balatincz A. & Nagy A. (szerk.), Pálosok, építészet, régészet. Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti konferenciák 4/5. Szent István Társulat, 164–180.