Az idő gondviselői: Az Álomidő kozmológiai rendszere az ausztrál őslakosság körében

Absztrakt

A mai ausztrál bennszülöttek ősei, Ausztrália őslakosai 40000 évvel ezelőtt már bizonyosan benépesítették északi irányból a kontinens nagyságú szigetországot. A 20. század közepén még 500 különböző helyi nyelv létezéséről beszéltek a kutatók, mára azonban a nyelv és az őshonos kultúra hordozóinak létszáma alaposan megcsappant. Az angolok 1788-ban szálltak partra Ausztráliában, és a folyamatos betelepülés következtében behurcolt új betegségek, valamint a módszeres népirtás a 300 ezerre becsült őslakosság lélekszámát az 1930-as évekre 30000 körülire apasztotta. Ma (a 18 milliós összlakosságból) az őslakosok megközelítőleg 250-350 ezren lehetnek, elsősorban vidéki, sivatagos, félsivatagos területeken élnek, ám az ősi nyelveket már nagyon kevesen beszélik. Noha 1993-ban az ausztrál parlament az Ősi Tulajdonjogról (Native Title Act) hozott törvényében kinyilvánította, hogy az őslakosokat minden olyan ausztrál földterületre vonatkozóan megilleti a tulajdonjog, amely esetében ez egyértelműen meg nem szűnt, elutasította a terra nullius elméletét, miszerint az európaiak betelepülése előtt Ausztrália a senki földje lett volna, a gyakorlatban pedig, főleg a korábbi üldöztetések következtében, a bennszülöttek mára elszakadtak azoktól a területektől, amelyekhez nemzetségeiket szakrális szálak fűzték. Őseik több ezer éven át kifinomodott életmódjából — az etnikai diszkriminációt az elmúlt két évtizedben felszámolni kívánó kormányzati intézkedések ellenére is — alig tudtak megőrizni valamit. Pedig az ausztrál őslakosok számára a föld, amelyen élnek, identitásuk fontos részét képezi.