Betekintés a Túrkevei Református Egyházközség sorskérdéseibe a földindulás időszakában (1944–1953)

Absztrakt

A Magyarországi Református Egyház történetének számos monografikus feldolgozása született az elmúlt három és fél évtized alatt. A hazai egyháztörténeti szakirodalom javarészt a fokozatosan megszilárduló kommunista pártállam egyházpolitikai irányvonalának kialakítását és az egyházügyi szakigazgatás gyakorlati érvényesítését, ezek egyházi recepcióit, az „őrségváltás” nyomán bekövetkezett paradigmaváltásra az egyházi vezetés részéről adott teológiai reflexiókat tette kutatása tárgyává. Ugyanakkor a 20. század struktúraváltoztató társadalmi hatásainak lokális egyházközségi vizsgálatai még viszonylag új területnek mondhatók. Ismeretes, hogy az „őrségváltás” a református egyházvezetésben zajlott le a leghamarabb. Ezen belül a belső egyházi nyilvánosság átalakításának szintjei közül — a vezetőtestületek és a közvetítő egyházi sajtó mellett — különösen fontosnak tartom a lokális közösségek színtereit. A korabeli egyház- és társadalomtörténeti narratívák finomhangolásának kulcsa hipotézisem szerint a gyülekezettörténeti kutatásokban rejlik. Kulcskérdés, hogy az egyházvezetés átalakulásával párhuzamosan gyülekezeti szinten mennyiben mutatható ki az új hatalmi rendszerhez való adaptáció.