Női rabbik a zsidóságban

Abstract

A zsidóságban a Jeruzsálemi Templom és a Második Szentély Kr. e. 70-ben történt lerombolása óta nincsenek papok. A rabbi vallási tanító, a zsidó vallási tanok ismerője, nem a vallás papja. Szellemi vezető, és e tekintetben vallási vezető. A zsidóságban ugyanis nem kell rabbi az istentiszteletek, illetve az (életciklus fordulóihoz kötődő) átmeneti rítusok megtartásához. Bárki, aki megfelelő tudással és vallási hittel rendelkezik, vezetheti ezeket. A szentnek tartott szertartások (közösségi ima, Kaddis-mondás) teljes megtartásához nem a rabbi, hanem az ún. minján megléte szükséges, vagyis tíz — a zsidó vallás szövegeiben és rítusaiban járatos — zsidó felnőtt jelenléte (a reform irányzatokban a nőket is beleszámolva).
Tanulmányomban tehát nem papnőkről írok, hanem olyan nőkről, akik közösségük vallási tanítói lettek. Minekután a rabbi hivatást hagyományosan férfiak töltik be, kiemelten azokkal az irányzatokkal foglakozom, amelyekben e hivatás emancipációja megvalósul.