Egyházközségek megalakulása a Székesfehérvári Egyházmegyében a Tanácsköztársaság alatt és után

Abstract

A Székesfehérvári Egyházmegye plébániáin megalakuló egyházközségek mint önrendelkezéssel bíró hivatali egységek kialakulásának fontos szerepe volt a keresztény hitélet megőrzésében és erősítésében a 20. század folyamán, valamint nagyban hozzájárultak a mai egyházigazgatási rendszer kialakításához. A Tanácsköztársaság idején a fentieken túl egyenesen létkérdéssé vált az autonóm egyházszerveződés, ugyanis az egyház és állam szétválasztása mindennemű anyagi támogatás megvonását is jelentette, valamint a megváltozott tulajdonviszonyok miatt a kegyurak képtelenné váltak a plébániák fenntartására. A tanulmány első része az 1919 áprilisában és augusztusában Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök által kiadott körlevelekkel foglalkozik, amelyekben felhívja a plébániákat az egyházközségi testületek (a püspök szavával élve: hitközségek) alapítására, valamint buzdít egy egységes egyházközségi szabályzat megalkotására. Konkrét eseteket a tanulmány második felében mutatok be az egyházmegye plébániáin vezetett historia domusokból, valamint a plébánia és a püspökség levelezéséből kiindulva. Ezen példákon keresztül a hitközségek létrejöttének kiváltó okait, időbeli eloszlását, gyakorlati megvalósulását igyekszem bemutatni. Ebből adódóan nem törekszem az egész egyházmegye bemutatására, célom inkább egyfajta mintavételezés: az egyházközségek alapítása sokrétű okainak és körülményeinek példákkal való szemléltetése.