A tanya és a tanyafelszámolás a propagandában

Abstract

A század eleji agrárszakértők „tanyakérdés” néven emlegetett diskurzusa során különböző tervek születtek tanyaközpontok vagy falvak részben organikus, részben központilag kezdeményezett felállítására az Alföldön. Az „okszerű” — azaz a nyugati farmokhoz hasonló vagy éppen a dunántúli falvak mintájára kialakított — gazdálkodási rendszer meghonosodásának érdekében a következő területeken tartották szükségesnek a tanyaközponti intézményrendszer fejlesztését: egészségügy, állategészségügy, vallás, kultúra, oktatás, közigazgatás, úthálózat és gazdasági integráció. Azaz egy átfogó és kiterjedt állami intézmény- és infrastruktúratelepítő
programot vizionáltak. A háború után a kommunista kormányzat az „okszerű” mezőgazdasági termelés alatt már elsősorban a kolhozrendszer meghonosítását értette, ami ismételten szükségesnek láttatta a tanyavilág települési viszonyainak átalakítását. Az úgynevezett községesítést és a tanyák betagozását a téeszekbe mindvégig kiterjedt propagandatevékenység is kísérte, amely egyrészt a tanyasiak meggyőzésére szolgált, másrészt a tanyakérdés problémáján keresztül hirdette az ország általános fejlődését. A tanya ebben a narratívában az elmaradottság szimbólumává vált, a tanyafelszámolás programja pedig a modernizációt jelentette.