Apokaliptika és apokalipszisek — Egy műfaj eredete

Absztrakt

Az apokalüptó ige és az apokalüpszisz főnév a Septuagintában és más görög nyelvű forrásokban jelenik meg a Kr. e. 3. századtól kezdve. A szavak a héber glh „felfedni” (fizikai és átvitt értelemben) és származékai fordításai. A későbbi nem kánoni szövegekben a jelentés az átvitt értelem felé tolódik el, és titkok kinyilatkoztatását jelenti. A fogalmainkat meghatározza az, hogy mikor és milyen sorrendben ismerünk meg dolgokat. Az apokalipszis fogalmát János Jelenéseiből (Apokalüpszisz) ismerte meg az európai keresztény kultúra. Ez az első mű, amely címfeliratában viseli a szót, amely egyben egy műfaj meghatározására is szolgál. János Apokalipszise nem az első művek között van ebben a műfajban, hanem egy műfaj csúcsát és mintegy összegzését képviseli. Középpontjában az eszkhatológia és végítélet áll — abból a célból írták a művet, hogy ezt bemutassa. Nagyszabású körkép, a benne leírtak minden korábbi prófécia teljesedését jelentik. Szemlélete szerint ugyanis a próféciák nemcsak a maguk idejére voltak érvényesek, hanem egy távoli jövőre is, az apokalipszis szerzőjének idejére, aki művében feltárja ezeket a titkokat.