A privát igék mint az élőnyelvközeliség indikátorai középmagyar regiszterekben

Absztrakt

Az élőnyelvközeli szövegek kitüntetett szerepet játszanak a nyelvtörténeti vizsgálatokban, az egyes regiszterjellemzők (formális/informális, beszélt/írott) szerint eltérő források összehasonlítása pedig segíthet pontosabb képet adni arról, honnan indulnak, és miként terjednek a különféle grammatikai és pragmatikai innovációk. Esettanulmányunk célja, hogy a különböző csoportokba tartozó forrásokat a szövegekből kiindulva tipizáljuk. Az elemzés forrásául a Történeti magánéleti korpusz, valamint a Középmagyar emlékirat- és drámakorpusz szolgál. Az angolt leíró vizsgálatok szerint az involvált források egyik legfontosabb indikátorának számítanak az úgynevezett privát igék, amelyek mentális állapotokat és műveleteket, valamint érzelmi viszonyulást írnak le, szembeállítva a publikus, azaz a közlést kifejező igékkel. A magyarra vonatkozóan e tényező jelentősége kutatást igényel, különös tekintettel arra, hogy az előfordulások mekkora része kapcsolódik ténylegesen az aktuális megnyilatkozóhoz és a kommuni-kációs partnerhez. Ezúttal több mint húsz privát igés szerkezetet vizsgáltunk meg (például: vél, gondol, tart, hisz, fél, tetszik, szeret, sajnál, csodál). Eredményeink rámutatnak a mechanikus kategorizációval kapcsolatos problémákra, valamint az igecsoport korszak- és regiszterspecifikus jellemzőire.