Formánselemzések a magyar magánhangzók jellemzésére a kezdetektől napjainkig – adatok és tanulságok

Absztrakt

A magyar magánhangzók formánsértékei az 1940-es évek eleje óta képezik vizsgálat tárgyát. Az elmúlt több mint 80 év elemzései jól tükrözik a vizsgálati célok és kérdések, valamint a módszertan változását. Tanulmányunkban erről kívánunk számot adni a szakirodalom történeti szempontú áttekintésével. Áttekintésünk másik célja annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a szakirodalomban szereplő formánsadatok alkalmasak-e arra, hogy másodlagos elemzésük (metaanalízisük) alapján állításokat tegyünk az adott nyelvállapothoz és nyelvváltozathoz kapcsolódóan a magánhangzók fonetikai sajátosságairól, valamint, hogy tudományosan megalapozott módon összehasonlíthatók-e a különféle forrásokban szereplő adatok azzal a céllal, hogy nyelvi változásokra vonatkozó hipotéziseket támasszanak alá. Röviden arra is kitérünk, hogy az akusztikai adatok alapján levonhatók-e következtetések az artikulációs sajátosságokra vonatkozóan.