Megengedő mondatok a magyarban

Absztrakt

A dolgozat a megengedő szemantikai viszonyt kódoló magyar összetettmondat-típusokat, köztük a nem-feltételes és a feltételes megengedő mondatokat elemzi. Vizsgálja a mondatok előfeltételezett és állított jelentését. A nem-feltételes megengedő összetett mondatokban az állított jelentés a mellékmondati és a főmondati propozíciók konjunkciója, az előfeltevés pedig, hogy a két propozíció konjunkciója kevésbé valószínű egy episztemikus validátor számára, mint a mellékmondati propozíciónak a főmondati propozíció releváns alternatívájával való együttes előfordulása. Az előfeltevés hordozója a mellékmondat bár, noha vagy jóllehet kötőszava. A feltételes megengedő összetett mondatok esetében az az állított jelentés, hogy a mellékmondatban megfogalmazott feltétel esetén megvalósul a főmondatban megfogalmazott következmény, és az az előfeltevés, hogy a főmondati következménynek a mellékmondatban megfogalmazott feltétel esetén való megvalósulása kevésbé valószínű az episztemikus validátor szerint, mint egy alternatív feltétel esetén való teljesülése. Az előfeltevésben szereplő alternatív feltételt az összetett mondat fókuszát képező feltételes mondathoz csatolt is partikula hívja elő, a skaláris elemét pedig a még partikula lexikalizálja.