Megjelent 2026-07-31
Kulcsszavak
- bencés rend,
- felekezeti tanári kvalifikáció,
- nőnevelés
This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Absztrakt
Jelen tanulmányban Bánhegyi Jób bencés szerzetes (1897–1979) felekezeti tanári kvalifikációját, pedagógiai pályafutását és a nőnevelés terén végzett tevékenységét vizsgálom. Tanítványa, Görömbei András (1991) szerint „Jób bácsi” nem azért érdemelne figyelmet az utókortól, mert Habsburg Ottó főherceget irodalomra tanította, majd érettségiztette, hanem mert kiemelkedő tanáregyéniség volt a pannonhalmi főiskolán és a győri bencés gimnáziumban.
Az Életem és sorsom (Bánhegyi, 1967) című kiadatlan gépírásos memoár a folyamatban részt vevő szemszögéből világítja meg a hazai oktatásügy elméleti-történeti hátterét, valamint a nőkép változását a 20. század első felében. Az egodokumentumok olyasmiről is tudósítják az utókort, amiről más források nem szólnak, nevezetesen a cselekvőség, a historical agency szubjektív tényéről (Gyáni, 2019).
A forrásokat deduktív jellegű kvalitatív dokumentumelemzéssel vizsgáltam, figyelembe véve a limitációt, a szövegkonstruálás kvázi valóságteremtő szerepét, amely a memoárok egyik sajátossága (Babbie, 2001; Gyáni, 2019).
Időközben az egyházi levéltárakban feltárják a nőnevelés-történeti kutatások szempontjából különlegesnek tartott iratokat (Kéri, 2018). Cs. Varga István (2002) megállapítja, hogy Bánhegyit 1945 után mellőzték és alulértékelték, ezért célom e tanulmánnyal csatlakozni a szerző által javasolt adósságtörlesztéshez. A kutatás csatlakozik ahhoz a törekvéshez, hogy az 1626-ban alapított győri bencés gimnázium fennállásának idén 400. évfordulója alkalmából egy átfogó és teljes, a 20. század elején beköszönő rendi nőnevelést is bemutató iskolatörténeti kiadvány jelenhessen meg (Tóth, 2022).