Nyelvelmélet és Nyelvleírás

A -ra, -re, -n (-on/-en/-ön), -ról, -ről ragokkal kifejezett térbeli viszonyok vizsgálata kognitív nyelvészeti szempontból

2026-02-20T07:28:59+00:00

A tanulmány a -ra, -re, -n (-on/-en/-ön), -ról, -ről ragok jelentésével foglalkozik, elsősorban nyelvjárási példák alapján. A vizsgálat elméleti hátterét a kognitív nyelvészet adja. E szemlélet szerint a nyelvi elemek jelentése a nyelv mentális működésébe enged betekintést, így a tanulmányban tárgyalt helyhatározóragok jelentése összefüggésbe hozható a nyelvi észleléssel. Ezért a ragok eltérő használata mögött a nyelvi észlelés különbségei állhatnak. Kognitív nyelvészeti megközelítésben foglalkoztak már a nyelvi elemek jelentésével a térstruktúrák kifejezése szempontjából, de köznyelvi példák alapján (l. pl. Kothencz 2007; Páll 1999; Tolcsvai Nagy 2011; 2021). A térstruktúrák kifejezése azonban a nyelvjárásokban eltérő módon mutatkozhat meg. A tanulmány azt mutatja be, hogy a -ra, -re, -n (-on/-en/-ön), -ról, -ről ragokkal kifejezett térviszonyok fogalmi, szemantikai feldolgozása hogyan jelenik meg (illetőleg tér el) a köznyelvi és a velük párhuzamos nyelvjárási adatokban.

A privát igék mint az élőnyelvközeliség indikátorai középmagyar regiszterekben

2026-02-19T09:21:30+00:00

Az élőnyelvközeli szövegek kitüntetett szerepet játszanak a nyelvtörténeti vizsgálatokban, az egyes regiszterjellemzők (formális/informális, beszélt/írott) szerint eltérő források összehasonlítása pedig segíthet pontosabb képet adni arról, honnan indulnak, és miként terjednek a különféle grammatikai és pragmatikai innovációk. Esettanulmányunk célja, hogy a különböző csoportokba tartozó forrásokat a szövegekből kiindulva tipizáljuk. Az elemzés forrásául a Történeti magánéleti korpusz, valamint a Középmagyar emlékirat- és drámakorpusz szolgál. Az angolt leíró vizsgálatok szerint az involvált források egyik legfontosabb indikátorának számítanak az úgynevezett privát igék, amelyek mentális állapotokat és műveleteket, valamint érzelmi viszonyulást írnak le, szembeállítva a publikus, azaz a közlést kifejező igékkel. A magyarra vonatkozóan e tényező jelentősége kutatást igényel, különös tekintettel arra, hogy az előfordulások mekkora része kapcsolódik ténylegesen az aktuális megnyilatkozóhoz és a kommuni-kációs partnerhez. Ezúttal több mint húsz privát igés szerkezetet vizsgáltunk meg (például: vél, gondol, tart, hisz, fél, tetszik, szeret, sajnál, csodál). Eredményeink rámutatnak a mechanikus kategorizációval kapcsolatos problémákra, valamint az igecsoport korszak- és regiszterspecifikus jellemzőire.

A privát igék mint az élőnyelvközeliség indikátorai középmagyar regiszterekben

2026-03-17T07:50:44+00:00

Excel melléklet Varga Mónika - Gugán Katalin: A privát igék mint az élőnyelvközeliség indikátorai középmagyar regiszterekben című tanulmányához

Miért nincs labiális harmónia a hosszú magánhangzót tartalmazó toldalékokban?

2026-02-20T07:41:11+00:00

Míg a mai magyarban a labiális harmónia a rövid, középső nyelvállású magánhangzókra korlátozódik, addig a kései ómagyarban néhány hosszú magánhangzót tartalmazó toldalék is képes volt a labiális harmóniára. Ez a dolgozat a szóban forgó szuffixumok közül hármat tárgyal, az ablatívusz (-tól, -től), a delatívusz (-ról, -ről) és az elatívusz (-ból, -ből) esetragokat. Mindhárom szuffixum eredetileg esetragos főnevekből grammatikalizálódott; a palatoveláris és a labiális harmóniában való részvételük a gazdaszavak morfológiai szerkezetébe való integrálódásukat követte. A labiális harmóniára való képességük azonban később elveszett. Arra, hogy miért szűnt meg a labiális harmónia, adunk egy magyarázatot, amely részben a kései ómagyarban meglévő fonológiai variáció sajátosságain, részben pedig az esetrendszer változó paradigmatikus terében működő homofóniakerülésen alapul.

Megengedő mondatok a magyarban

2026-02-20T07:54:25+00:00

A dolgozat a megengedő szemantikai viszonyt kódoló magyar összetettmondat-típusokat, köztük a nem-feltételes és a feltételes megengedő mondatokat elemzi. Vizsgálja a mondatok előfeltételezett és állított jelentését. A nem-feltételes megengedő összetett mondatokban az állított jelentés a mellékmondati és a főmondati propozíciók konjunkciója, az előfeltevés pedig, hogy a két propozíció konjunkciója kevésbé valószínű egy episztemikus validátor számára, mint a mellékmondati propozíciónak a főmondati propozíció releváns alternatívájával való együttes előfordulása. Az előfeltevés hordozója a mellékmondat bár, noha vagy jóllehet kötőszava. A feltételes megengedő összetett mondatok esetében az az állított jelentés, hogy a mellékmondatban megfogalmazott feltétel esetén megvalósul a főmondatban megfogalmazott következmény, és az az előfeltevés, hogy a főmondati következménynek a mellékmondatban megfogalmazott feltétel esetén való megvalósulása kevésbé valószínű az episztemikus validátor szerint, mint egy alternatív feltétel esetén való teljesülése. Az előfeltevésben szereplő alternatív feltételt az összetett mondat fókuszát képező feltételes mondathoz csatolt is partikula hívja elő, a skaláris elemét pedig a még partikula lexikalizálja.

Ilyen-olyan demonstratívumok itt-ott – egy sajátos mellérendelő konstrukció helye a demonstratívumok rendszerében

2026-02-20T08:04:26+00:00

A tanulmányban olyan, a magyar nyelvtanokban és nyelvleírásokban eddig nem szereplő konstrukciókat azonosítok korpuszadatok alapján, amelyekben főnévi, melléknévi és határozószói demonstratívumpárok nem deiktikus használatban különféle típusú mellérendelő szerkezetet alkotnak, és morfológiai párhuzamosságot mutatnak. Ezeket a formai tulajdonságokat a vizsgálat középpontjában álló, kötőszó nélküli ez-az, ilyen-olyan, itt-ott típusú konstrukció egy általánosabb mellérendelő összetétel, a több nyelvben megfigyelt ún. co-compound konstrukciótól, ezen belül is az összetételi tagok közötti hangalaki hasonlóságot az álikerszó konstrukciótól örökli. Az álikerszós szerkezethez a demonstratívumok esetében olyan jelentés társul, amelyet a ’határozatlanság’, a ’többesség’ és a ’különféleség’ szemantikai tulajdonságokkal definiálok. Az így meghatározott konstrukciót a konstrukciós nyelvtanmodellt követve elhelyezem a magyar demonstratívumok rendszerében, és utalok a magyar nyelvtan egészét reprezentáló konstruktikonban való elhelyezhetőségére is. Továbbá egy diakrón megfigyelés alapján javaslatot teszek az áliker-mutatószók és kötőszós formai változatuk (ez és az, ilyen meg olyan, itt és ott) viszonyának értelmezésére.

Formánselemzések a magyar magánhangzók jellemzésére a kezdetektől napjainkig – adatok és tanulságok

2026-02-20T08:16:24+00:00

A magyar magánhangzók formánsértékei az 1940-es évek eleje óta képezik vizsgálat tárgyát. Az elmúlt több mint 80 év elemzései jól tükrözik a vizsgálati célok és kérdések, valamint a módszertan változását. Tanulmányunkban erről kívánunk számot adni a szakirodalom történeti szempontú áttekintésével. Áttekintésünk másik célja annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a szakirodalomban szereplő formánsadatok alkalmasak-e arra, hogy másodlagos elemzésük (metaanalízisük) alapján állításokat tegyünk az adott nyelvállapothoz és nyelvváltozathoz kapcsolódóan a magánhangzók fonetikai sajátosságairól, valamint, hogy tudományosan megalapozott módon összehasonlíthatók-e a különféle forrásokban szereplő adatok azzal a céllal, hogy nyelvi változásokra vonatkozó hipotéziseket támasszanak alá. Röviden arra is kitérünk, hogy az akusztikai adatok alapján levonhatók-e következtetések az artikulációs sajátosságokra vonatkozóan.

Nyelvelmélet és Nyelvleírás: Előszó

2026-03-13T07:11:53+00:00