Mester és Tanítvány

Előszó a Mester és Tanítvány folyóirat Új Folyam IV. 1. (2026) számához

Kozma Gábor — Fri, 31 Jul 2026 00:00:00 +0000

Az oktatásügy és a magyar nyelv helyzete a reformkor előtt

Ajkay Alinka — Fri, 31 Jul 2026 00:00:00 +0000

A tanulmány a magyar nyelv iskolai oktatásban betöltött helyzetével foglalkozik a 18–19. század fordulóján. Közismert, hogy Magyarországon 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv, amely az oktatás nyelve is egyben, egészen a reformkorig. Az első magyar nyelvvel kapcsolatos törvény 1790-ben született, ekkor kezdődött el a magyar nyelv hivatalos nyelvvé válása. Ez az első törvény az oktatásügyet érintette, mivel ezáltal engedélyezte az uralkodó, hogy a magyar nyelvet taníthassák az iskolákban. A kezdeti lépésektől meglehetősen hosszú út vezetett az 1844/2-es törvénycikkelyig, amely a magyart tette Magyarországon hivatalos nyelvvé. A tanulmány a reformkorszak előtti bő két évtized országgyűléseinek oktatással és nyelvüggyel kapcsolatos rendelkezéseit tekinti át.

A pedagógus szerepe a diákok önképző tehetséggondozásának támogatásában Balogh Ferenc (1836–1913) teológus tanár naplója alapján

Fehér Ágota — Fri, 31 Jul 2026 00:00:00 +0000

A pedagógusoknak kiemelt feladata a diákjaik legjobb képességeinek kibontakoztatása. A leghatékonyabb eszköze ennek a diákok egyéni érdeklődésére épülő önképző tevékenységeinek támogatása, amelyben saját belső elköteleződéssel, elmélyült bevonódással végeznek minőségi témafeldolgozást, alkothatnak, majd eredményeikről beszámolhatnak. Az önképzőkörök a református kollégiumokban gazdag múltra tekintenek vissza, ezek közül jelen tanulmány középpontjában a Debreceni Református Kollégiumban működő Hittanszaki Önképző Társulat áll. Ennek alapító és a továbbiakban is meghatározó tanára, Balogh Ferenc (1836–1913) gazdag naplóbejegyzésekben számolt be a szerveződés céljairól, történéseiről, saját személyes példáján keresztüli kapcsolódásáról. A tanulmány arra keresi a választ, hogy a Társulat eredményességét milyen pedagógusi viszonyulás kísérte, ez alapján milyen a hatékony tehetségsegítő pedagógus.

Egy bencés paptanár szakmai kvalifikációja és a rendi nőnevelés

Pálkuti Anikó — Fri, 31 Jul 2026 00:00:00 +0000

Jelen tanulmányban Bánhegyi Jób bencés szerzetes (1897–1979) felekezeti tanári kvalifikációját, pedagógiai pályafutását és a nőnevelés terén végzett tevékenységét vizsgálom. Tanítványa, Görömbei András (1991) szerint „Jób bácsi” nem azért érdemelne figyelmet az utókortól, mert Habsburg Ottó főherceget irodalomra tanította, majd érettségiztette, hanem mert kiemelkedő tanáregyéniség volt a pannonhalmi főiskolán és a győri bencés gimnáziumban.

Az Életem és sorsom (Bánhegyi, 1967) című kiadatlan gépírásos memoár a folyamatban részt vevő szemszögéből világítja meg a hazai oktatásügy elméleti-történeti hátterét, valamint a nőkép változását a 20. század első felében. Az egodokumentumok olyasmiről is tudósítják az utókort, amiről más források nem szólnak, nevezetesen a cselekvőség, a historical agency szubjektív tényéről (Gyáni, 2019).

A forrásokat deduktív jellegű kvalitatív dokumentumelemzéssel vizsgáltam, figyelembe véve a limitációt, a szövegkonstruálás kvázi valóságteremtő szerepét, amely a memoárok egyik sajátossága (Babbie, 2001; Gyáni, 2019).

Időközben az egyházi levéltárakban feltárják a nőnevelés-történeti kutatások szempontjából különlegesnek tartott iratokat (Kéri, 2018). Cs. Varga István (2002) megállapítja, hogy Bánhegyit 1945 után mellőzték és alulértékelték, ezért célom e tanulmánnyal csatlakozni a szerző által javasolt adósságtörlesztéshez. A kutatás csatlakozik ahhoz a törekvéshez, hogy az 1626-ban alapított győri bencés gimnázium fennállásának idén 400. évfordulója alkalmából egy átfogó és teljes, a 20. század elején beköszönő rendi nőnevelést is bemutató iskolatörténeti kiadvány jelenhessen meg (Tóth, 2022).

Az IKT-eszközökkel támogatott tehetséggondozás az óvodában

Gál Gyöngyi, Kincses-Szabó Szilvia — Fri, 31 Jul 2026 00:00:00 +0000

Az óvodai tehetséggondozás kiemelten fontos területe a korai nevelésnek, mivel az óvodáskor időszaka az egyik legérzékenyebb és legdinamikusabb fejlődési szakasza a kisgyermekek életének. Ebben az időszakban a gyermekek gyorsan tanulnak, kíváncsiak a világra, és már ekkor megmutatkozhatnak kiemelkedő képességeik különböző területeken, például az értelmi, kreatív, művészeti vagy mozgásos tehetségterületeken. Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy miként lehet bevonni az IKT-eszközöket az óvodai tehetséggondozás folyamatába.

Tanulmányunk egy új szemléletet mutat be, mely az óvodai tehetséggondozást IKT-alapú módszertani alapokra helyezi. A tehetséggondozás és a digitáliseszköz-használat együttes vizsgálata jelenleg még kevéssé kutatott terület, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy gyakorlati szempontból kiemelkedően releváns.

A világmindenség megismerése az óvodában és az alsó tagozaton – az égitestek eredetéről szóló mondák tükrében

Tölgyessy Zsuzsanna — Fri, 31 Jul 2026 00:00:00 +0000

A gyermek kíváncsisága az egész világ megismerésére irányul, azonban könnyen elveszítheti a mindent tudni akaró vágyát, ha a pedagógus már a közoktatás első intézményeiben is mindig csak egy-egy részletét, egy-egy nézőpontból tárja föl a titokzatos világnak. A tanulmány fókuszában az égitestek állnak, azok kialakulása, jellemzői a világ népeinek eredetmondái tükrében. Az égitestek eredetmondái összekötik a világmagyarázatok reális és mesés jellemzőit, valós elemek mellett tartalmaznak fantáziaelemeket is. Az antropomorf szereplők érthetővé és így biztonságossá teszik a nehezen kiismerhető világot, ezzel hozzásegítik az embert ahhoz, hogy otthonra leljen a Földön.

A tanulmány felvázol néhány eredetmondát, majd azok közül háromra épülő mesefoglakozást rögzít. A foglalkozások igyekeznek változatos munkaformákat felajánlani és segítségül hívják a művészetek különböző ágait – nemcsak a drámát, hanem a vizualitást, a zenét és a táncot is.

Jegyzetek a Család Évszázadáról – gyermekek és idősek esélye

Kozma Gábor — Fri, 31 Jul 2026 00:00:00 +0000

A tanulmány I. része indította a családi nevelés helyzetének tárgyalását a „Gyermek Évszázada” után a 21. századra azonosított „Család Évszázadában”. A most értelmezett „Átfogó Családi Kompetencia” (CFC) összetevői hozzájárulhatnak a családi funkciók javulásához. Az anómiás európai kultúra nagy kihívása egyrészt a születési ráta csökkenése, másrészt az idősek arányának növekedése. A CFC a gyermeknevelésben a családalapítási szerepek, az időseknél az anti-ageing és az intergenerációs támogatás készségeinek fejlesztésére irányul.

A CFC-kompetenciákat a gyermek-, ifjú- és időskorra kiterjedően, globális megközelítésben a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EU) és a katolikus egyház (szentszéki és magyar) szervezeteinek átfogóbb dokumentumaiban azonosítjuk, tekintettel a szakirodalomra is. Elemezzük az ENSZ és szakosított szervezetei (UNESCO, UNICEF, WHO, FAO, ILO), az EU intézményei (EB, EP, ET), továbbá VI. Pál, Szent II. János Pál, XVI. Benedek, Ferenc és XIV. Leó pápa, valamint az MKPK és egyházi vezetők megnyilatkozásait. Képletben mutatjuk be a CFC számítását a nemzetközi és egyházi komponensek alapján, amiben a családi és a társadalmi nevelési komponensek értékaránya életkoronként változik, másrészt az ezt erősítő egyházi nevelési kompetencia (és karizma) értékének szorzata adja. A képletet egy neveléstudományi szorzó is bővíti, egyrészt a kutatásokból, másrészt a gyakorlati pedagógiából adódó komponensekkel. A tanulmány 66 szakirodalmi tételre és 13 online adatbázisra hivatkozik, bemutatva a további III. rész célkitűzéseit is, köztük a CFC-nek a hazai kompetenciakutatásokba ágyazását Nagy József, Csapó Benő, Knausz Imre, Csépe Valéria, Lannert Judit és mások nézőpontjainak egybevetésével.