Mester és Tanítvány

Bevezető

2024-03-18T13:16:44+00:00

Tisztelettel köszöntjük olvasóinkat a Mester és Tanítvány folyóirat 2. számának megjelenése alkalmából. Mostani számunkban is a nevelés-oktatás világának sokszínűségét és aktuális témáit mutatjuk be.

Iránytű a történelemtanításhoz és állampolgári neveléshez

2023-11-01T16:10:46+00:00

A tanulmány egy folyamatban lévő összehasonlító kutatás első eredményeit mutatja be az neveléstudomány területén. A kutatás a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézete támogatásával alakult kutatócsoport munkája. A szakmai együttműködés legfontosabb célkitűzése feltáró elemzéseket készítése a történelem és az állampolgári ismeretek európai és ázsiai országban elfoglalt helyzetének összehasonlítására. A kutatás egy komparatív eszköz, a történelem és az állampolgári ismeretek összehasonlító keretrendszerének (CFHCE) kialakításával kezdődött, amely a vizsgált országok nemzeti tartalomszabályozási rendszereit holisztikus módon célzó elemző indikátorok sorozata. A nemzeti tantervekre, a kimeneti vizsgáztatásra, a deklarált kompetenciákra, a fejlesztési célokra és az előírt tananyagra összpontosít.

A tanulmány a történelmi gondolkodás területén végzett elméleti kutatásunk első eredményeit is összegzi. Az első feltáró elemzési szakasz eredményeként a történelmi gondolkodás komplex szintetizált modelljét mutatjuk be. A modell első változata a történelmi gondolkodáshoz szükséges részkompetenciák, diszciplináris tudáselemek, nézőpontok, módszerek és online felületek összegzését tartalmazza. A történelmi gondolkodás kutatásában a nemzetközi történelemdidaktikai diskurzus alapján összefoglalt összetevőkhöz kutatócsoportunk egy új elemet javasol: az információs és médiaműveltség fejlesztését.

Recenzió Andrea Bozzolo (szerk.) La cultura affettiva. Cambiamenti e sfide [Affektív kultúra. Változások és kihívások] című olasz nyelvű kötetéről

2024-03-18T12:54:51+00:00

A szerkesztő-szerző szalézi presbiter, a Pápai Szalézi Egyetem rektora, a rendszeres dogmatika professzora, a Fiatalok Szinódusa szakértője. A mű a három kötetből álló sorozat első kötete. A három kötet bevezető tanulmányát (konferenciaanyagát) egy-egy neves szerző jegyzi, amelyhez két-két felkért tanulmány, majd hozzászólások csatlakoznak. A szerző a jelenkor viharos fejlődésére adandó egyházi válasz megfogalmazásához próbál segítséget nyújtani. A sorozat eme első kötete a fiatalok szerelemre nevelését kívánja előmozdítani a Pápai Szalézi Egyetem munkatársainak segítségével, hívő és karizmatikus megközelítésből.

Recenzió Antonio Dellagiulia (szerk.) Uomo e donna. Il senso della differenza sessuale [Férfi és nő. A szexuális különbözőség érzete] című olasz nyelvű kötetéről

2024-03-18T12:57:17+00:00

Ez a kötet a Fiatalok, érzelmek és identitás című kutatási projekt második szemináriumán elhangzott hozzászólásokat kínálja az olvasónak. A három bemutatott írás a szexuális különbség témáját három különböző diszciplináris megközelítés szerint tárgyalja: filozófiai, teológiai és pszichológiai megközelítésben. A hároméves pogram a Pápai Szalézi Egyetem valamennyi karát érintette. A kötet folytatása az első kötetnek: „La cultura affettiva.” (Változások és kihívások).

A szerkesztő összefoglalja az egyes előadások főbb mondanivalóját.

Susy Zanardo két ellentétes polaritást állapít meg. A naturalista redukcionizmust, amely lineáris oksági viszonyt lát a két fogalom között (biológiai és társadalmi nem), és a társadalmi konstruktivizmust, amely teljesen függetlennek tekinti őket. A szerző a szexuális identitást a biológia, a kultúra és az én-érzés „töretlen szövevényeként” értelmezi.

Mauro Mantovani a metafizikai antropológia szemszögéből hangsúlyozza az „értelem” kategóriájának központi szerepét a nem és a gén kapcsolatában.

Salvatore Curro az ideológiamentességet hangsúlyozza, valamint a gondolkodás szerepét a különbségtételben.

Roberto Carelli előadása teológiai jellegű. A szexuális másság pedagógiai aspektusait és a férfi-nő megkülönböztető jegyeit elemzi.

A harmadik rész szerzői részben pszichológiai szempontokat tárgyalnak, részben az Énekek énekét elemzik a téma szempontjából. A szerkesztő reméli, hogy a kötet hozzájárul a szexuális másság szépségének és összetettségének jobb megértéséhez.

Vándorló házitanítókból befolyásos újságírók

2024-03-18T13:00:21+00:00

A pesti születésű, majd Párizsban befutott író, újságíró, orvos, kultúrkritikus, majd cionista Max Nordaunak 1849, Pest – 1923, Párizs), valamint a költő, lapkiadó, a Nyugat előfutára, A Hét szerkesztőjének, Kiss Józsefnek (1843–1921) a barátsága 1865-től datálódik és a földrajzi távolság ellenére életük végéig tartott. Kiss 19 évesen vándortanítónak állt, és alföldi falvakban héber nyelvoktatóként kereste a kenyerét, előtte intézményes képzésben csak megszakításokkal volt része. Nordau ezzel szemben már kiskamaszként német nyelvű színikritikákat és verseket publikált, 16 évesen a Deutsch Testvérek kiadványait fordította, majd az érettségit követően Pest legpatinásabb német nyelvű lapjánál, a Falk Miksa által irányított Pester Lloydnál nyert alkalmazást. Hivatalosan a pesti református gimnázium diákja volt, azonban családi helyzete miatt egy ideig neki is házitanítóként kellett pénzt keresnie. Az intézményes tanulást később sem hagyta abba, a pesti egyetem orvosi karára iratkozott be, amit el is végzett, noha tanulmányaival párhuzamosan éveken át külföldi tudósítóként is dolgozott. A már középiskolásként „befutott”, pesti lapokban rendszeresen publikáló Nordau számtalan levélben instruálta, terelte idősebb, írói körökben még ismeretlen barátját az írói-újságírói érvényesülés útján. Tanulmányomban kettejük kapcsolatának alakulása mellett azt is bemutatom, hogy Nordaut milyen hatások érték már a közoktatásban, amelyek lehetővé tették számára a különböző kulturális és nyelvi közegekben való érvényesülést, illetve magyarázatot adnak a Kiss-sel szembeni intellektuális fölényére.

A romániai bölcsődei nevelési gyakorlat jellemzői az intézményrendszeri változás tükrében

2023-11-21T15:02:53+00:00

A romániai kisgyermeknevelés a 2022-2023-as tanév előtt a szociális ágazatba tartozott, ezt követően tagolódott be az oktatási rendszerbe tagolódott a 100/2021-es sürgősségi kormányrendelet értelmében. Lényeges ugyanakkor, hogy curriculáris szabályozásban a bölcsődei és az óvodai nevelés kérdései egységet alkotnak már a 2019-es koragyermekkori nevelési curriculum értelmében, amely a bölcsődei és az óvodai szintek szabályozását egyaránt megjeleníti. Az bölcsődék intézményrendszeri változásának hatásai tovagyűrűzők: a bölcsődei nevelők, szülők, óvodapedagógusok számára is érzékelhetőek. Tanulmányunkban a bölcsődei nevelők tapasztalatai alapján mutatjuk be azt, hogy az oktatási rendszerbe tagolódott bölcsődei nevelés mindennapi gyakorlata milyen jellemzőkkel bír, és hogy ez a koragyermekkori curriculummal milyen mértékben van összhangban, mennyire felkészültek a bölcsődei nevelők a curriculáris előírások érvényesítésére. Kérdőíves vizsgálatunk hipotézise szerint a bölcsődei nevelők ismerik a curriculum előírásait, de az érvényesítés mértékét meghatározza a bölcsődei nevelő előzetes képzettsége/végzettsége. Eredményeink azt mutatják, hogy a bölcsődei nevelők ismerik jól értelmezik a curriculumban megjelenő tevékenységtípusokat, fejlesztési területeket, de ezek gyakorlati megjelenését befolyásolják a bölcsődei nevelő tanulmányai. Összességében a tanulmány az új intézménystruktúrában megjelenő bölcsődei nevelési gyakorlat helyzetképét mutatja be a gyakorló pedagógusok szempontjából.

A diskurzuselemzés mint a személyes pedagógusi szerepkonstrukció vizsgálatának lehetősége

2023-11-13T15:05:29+00:00

Napjainkban elengedhetetlennek tűnik annak vizsgálata, miként alakult át a tudás- és iskolakoncepciónk, valamint a pedagógusszerep értelmezése. A pályára lépő pedagógusok személyes szerepértelmezését az elsődleges szocializációs közegtől kezdve a társadalmi párbeszéden át az első tanítási tapasztalatokig számtalan tényező befolyásolja. A korpuszon végzett, egyéni beszédmódot vizsgáló diskurzuselemzés Bahtyinhoz és Fairclough-hoz kötődő hagyománya alkalmas lehet arra, hogy rámutasson, milyen funkciókat társít egy pedagógus saját szakmai tevékenységéhez, s hogy ezen szereplehetőségek az identitása centrumában vagy perifériáján helyezkednek el. A tanulmány bemutatja egy budapesti gimnázium tanárjelöltjeinek és gyakornokainak körében végzett kutatás arra vonatkozó megállapításait, hogy milyen szűkebb hatókörű pedagógusi szerepeket érdemes vizsgálnunk a 21. században. A tizenkét funkció (attitűdformáló, praktikus tudást közvetítő, tárgyi tudást közvetítő, készségfejlesztő, központi tudásmérésekre felkészítő, kurrikuláris előrelépést biztosító, személyiségfejlesztő, atmoszférateremtő, erkölcsi fejlődést elősegítő, identitásképző, autoritást megszemélyesítő és altruizmust igénylő) kapcsán kitér arra, hogy az adott szűkebb hatókörű szerepet belső elvárásként fogalmazzák meg jellemzően az adatközlők, vagy inkább a külső elvárásként való azonosítás a domináns, emellett a szerepkörhöz kapcsolódó pozitív vagy negatív attitűdre is kitér az elemzés ott, ahol ennek nyelvi jelölői beazonosíthatóak. A tanulmány egyik célja a legkiemelkedőbb szerepkörök meghatározása, valamint annak körvonalazása, milyen tendenciák, a szakma megközelítésével kapcsolatos elmozdulások sejthetőek az egyéni preferenciák mögött.

A szülői aktivitás mint differenciáló tényező a tanórán kívüli, digitális munkarend időszakában (Covid–19) – intézményvezetői tapasztalatok

2024-03-18T12:38:51+00:00

Tanulmányunkban bemutatjuk, hogy a szülők aktivitása, kvázi-tanár szerepvállalása, együtt járva az iskola kommunikációs kapacitásainak bővítésével újszerű tanulási környezetek kialakítását tette lehetővé a digitális oktatás időszakában (Covid-19). A tanuló értékelések megbízhatóságának csökkenése és a tanár-diák interakciók átalakulása ellenére lényegében fenntarthatóvá vált a tanulási folyamat a tantermen kívüli munkarendben is. A szülői aktivitás azonban lényeges differenciáló tényezőnek bizonyult: azoknál a tanulóknál, akik a tantermi szituációkban hozzászoktak, hogy közvetlen tanári elvárások hatására tanuljanak, gyakoribbá vált a tanuláselkerülés, ha a szülők nem voltak képesek közvetíteni az iskolai elvárások érvényességét. A szülői aktivitás fontos differenciáló tényező volt az olyan alsó tagozatos tanulók esetében is, akiknél az otthoni tanulás inkább helyettesítette, mint kiegészítette az iskolait.

Iskolai Közösségi Szolgálat gyakorlata a szerzetesi fenntartású gimnáziumokban 1.

2024-03-13T11:22:07+00:00

A szerzetesi iskolák Iskolai Közösségi Szolgálati gyakorlatáról szóló tanulmány a következő kérdésekre igyekszik választ adni: Milyen nemzetközi egyházi előzményei vannak a magyar IKSZ bevezetésének? Milyen nemzetközi példák vannak a hatékony szociális érzékenységet növelő service-learning programokra? A közösségi szolgálat 2012-es bevezetése óta hogyan alakult a köznevelési rendszerben a szakmai támogatása országosan a programnak? A szerzetesi iskolákban milyen hatással volt a korábbi TESZI-programra a 2012-es IKSZ országos bevezetése? A covid milyen válaszokat igényelt a program átalakításában? Milyen 3 modell körvonalazható a szerzetesi iskolák gyakorlatában az IKSZ pedagógiai, hatékony vagy kevésbé hatékony felhasználására a szociális kompetenciák fejlesztése terén?

Egyértelműen körvonalazódik a szerzetesi iskolák egy szűk köre, amelyek bevezették a TESZI néven elterjedt Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumtól átvett programot még az IKSZ 2012-es bevezetése előtt és megküzdöttek adaptálásával, az IKSZ-hez illesztésével, illetve a covid alatti helyzettel egyaránt. Ezek az iskolák 2 különböző modellt képviselnek, illetve a Fényi Gyula útja jelent egy harmadik lehetséges megközelítést. Mindezek számos tanulsággal szolgálhatnak a köznevelési rendszer egésze számára a jövőre nézve. Elsődlegesen az elé a választás elé állítva őket, hogy szociális kompetenciák fejlesztésére használják a programot vagy más pedagógiai célra, vagy akár elsősorban társadalmi hasznosság van a fókuszban a pedagógiai jelleg helyett.

GAMIREAD: Egy játékosított tanulásszervezési keret a felsőoktatásban

2024-03-13T11:39:32+00:00

A tanulmány egy olyan saját fejlesztésű játékelméletre épülő tanulásszervezési keretet ismertet, amely tanulási tartalmak és élményszerű tanulási tapasztalatok társítását teszi lehetővé azzal a céllal, hogy fejlessze a tanulók/hallgatók azon képességeit, melyek bizonyítottan jól hasznosíthatók a 21. század munkapiacán. A tanulmány bevezeti az olvasót a tanulásszervezési keret szerkezeti sajátosságaiba, oktatáselméleti és tanulásfelfogási hátterébe és konkrét példák segítségével bemutatja alkalmazhatóságát és működését.

A bemutatott tanulásszervezési keret szerkezeti alapelvei a rugalmasság, változatosság, költséghatékonyság és transzmedialitás. Rugalmas keretének köszönhetően változatos tantárgyi tartalmak integrálását teszi lehetővé a hagyományos oktatási munkabeosztás (45 vagy 90 perces tanórák) megtartásával. Segítségével, az oktató a konkrét feltételek – tananyag, tanulók tanulási készségei és tanulási sajátosságai – figyelembevételével egy egyedi, tanulói csoportra kalibrált tanulási környezetet hozhat létre.

A tanulmány alábbi I. része a tanulásszervezési keret tervezési és felépítési problematikáját tárgyalja.

Az evolúciós szemlélet szerepéről a pedagógiában

2023-11-21T09:08:19+00:00

„Az ember az egyetlen teremtmény, akinek a nevelése szükségszerű…. Az ember csak a nevelés által válhat emberré. Ő nem más, mint amivé a nevelés teszi. Megjegyzendő, hogy az ember csak emberek által nevelhető, emberek által, akik szintén nevelve vannak.” Kant meghatározásával kapcsolatban a pedagógia egyik alapkérdése fogalmazható meg: a környezeti tényezőknek és az öröklött adottságoknak a hatása, jelentősége. A környezet hatása talán közvetlenebb, kutathatóbb és érthetőbb. Az öröklött jegyek esetében nehezebb az összefüggéseket, magyarázatokat feltárni. Ez főleg akkor nehéz, ha általában tesszük fel a kérdést: Mi teszi lehetővé, hogy az ember tanítható, nevelhető és egyben tanításra, nevelésre képes? Ezt az ember „megtanulja” a környezet hatására, vagy az ember rendelkezik olyan öröklött fajspecifikus jegyekkel, amelyek képessé teszik erre. A mai kutatások (biológia, pszichológia, kognitív tudományok stb.) inkább az öröklött fajspecifikus jegyek meglétét támasszák alá. A pedagógiában az ilyen jellegű magyarázatok a természetes pedagógiából és az ebből következő evolúciós pedagógiából származnak.

A tanulmány a pedagógia evolúciós nézőpontjának rövid bemutatása mellett az ebből a szempontból következő hasznos gyakorlati meglátásokat és az elméleti nehézségeket, kérdéseket mutatja be.