@article{Karasszon_2014, title={A hellénista vallásreform}, volume={3}, url={https://ojs.ppke.hu/axis/article/view/221}, abstractNote={<p>Gondolom, azért kaptam ezzel a címmel meghívást szimpóziumunkra, mert a szervezők emlékezetében élt az a tanulmány, amit korábban írtam <em>„Tényleg megőrült Antiokhosz Epiphanész?”</em> címmel. Természetesen nem akarom megismételni az ott leírtakat — <em>quod dixi, dixi; quod scripsi, scripsi</em>. Mondanivalóm lényege azonban talán meghallgatásra lelt: igen valószínűtlen, hogy az a IV. Antiochos, aki számtalan esetben nyilatkozott meg rendkívül értelmes személyiségként, éppen a zsidókkal szemben őrült volna meg. Sokkalta nagyobb a valószínűsége annak, hogy azokat a beavatkozásokat a zsidó vallásba, amelyeket a hászíd zsidóság lázadással fogadott, nem saját iniciatívaként rendelte el Antiochos Epiphanés, hanem a hellénizálódni kívánó zsidók javaslatára cselekedett így. Ez a része a dolgozatomnak nem volt újnak nevezhető, Jonathan A. Goldstein, JoAnn Scurlock és Othmar Keel azok a tudósok, akik hasonlóképpen vélekedtek. Újnak talán annyi volt nevezhető, hogy vélelmeztem: a hellénizálódni kívánó zsidók javaslata azt a célt szolgálta, hogy a népvallás zsidóságot a többi valláshoz képest univerzális vallássá tegyék meg. Ehhez pedig arra volt szükség, hogy a legutóbbi törvénygyűjtemény, a Papi Törvény bizonyos rendelkezéseit relativizálják, vagy teljesen el is töröljék. Csakhogy a Papi Törvény ekkor már kanonikus iratként lebegett minden zsidó szeme előtt — hogyan fogják ezt fogadni a hellénizálódni kívánó zsidóktól eltérő körök? Mi már tudjuk, hogyan tették: lázadással; mondhatjuk, hogy a vallásreform gondolata kontraproduktív volt,  hiszen csak provokálta, egységesítette és nagyobb erőfeszítésre késztette a zsidóság összes többi tagját.</p>}, number={2}, journal={Axis – Vallás- és eszmetörténeti folyóirat}, author={Karasszon, István}, year={2014}, month={szept.}, pages={49–57} }