„Kifelé nyílik a motorvonat ajtaja!” — Lelkész a határsávban

Absztrakt

Írásommal szeretném felhívni a figyelmet az oral history fontosságára az írott források tényeinek tükrében, s a néprajzi terepmunka jelentőségére a közelmúlt megismerésének lehetőségei között. Szigethi András (1930–1993) kovácshidai református lelkipásztor — és pár hónapig III/III ügynök — életének, „szenvedéstörténetének” ismertetése rávilágít, mennyire védtelen maradhatott egy ember, sőt egész családja a diktatúra gépezetével szemben. Az esettanulmány bemutatja, hogyan presszionálták a lelkészt, éltek vissza szerettei és gyülekezete iránti felelősségérzetével, s hogy a hallgatás máig is mennyire meghatározó öröksége ennek az időszaknak. Az elnyomásra adott válaszok kapcsán kitérek arra is, milyen okai lehetnek egy-egy tárgyi gyűjtemény létrehozásának, mely engem muzeológusként különösen foglalkoztat.