Axis – Vallás- és eszmetörténeti folyóirat

Középkori magyar királyi vadászatok és vadászházak

László Veszprémy — 2024-08-05

Jól tudjuk, hogy a vadászat hozzátartozott a középkori elit, s különösen a királyi udvarok mindennapjaihoz. Jelentőségük egyszerre volt személytelenül adminisztratív, személyes és szimbolikus. A vadászterületek megszerzése hatalmas lakatlan vagy ritkán lakott területek igazgatását biztosították, az onnan a kincstárba befolyó szolgáltatásokkal és haszonnal együtt. A személyes jelleg a kapcsolaterősítés a király és hívei, illetve a vadászatba bevont szolgálók és előkelők közönségére vonatkozik. Végül szimbolikus értéke a királyi hatalom presztízsének a növelésében nyilvánult meg. A személyes kapcsolat révén az uralkodó híveivel együtt gyakorolhatta a tényleges harcban hasznosítható képességeket (ami persze Xenophón óta nem újdonság), valamint a közös élmények a hűség és lojalitás szálait erősíthették. A személyes kapcsolatot mélyítette el, hogy királyi ajándékként a vadak, a húsuk és bőrük, illetve a vadászati joguk fontos szerepet játszottak, bár éppen erre hazai példánk alig van.

„Nemesi kúriák nem nemes lakói” — Moson vármegyei taksás jobbágyok 1750 és 1775 között

Kristóf Gulyás — 2024-08-05

„A majorsági zsellérség sokszínű, differenciált, a változatok olyan halmazát felmutató képződmény, amelynek szövevényes rendszerében időnként még gyakorlott jogászok is hasztalan igyekeztek eligazodni. […] Hol kurialistáknak, vagy allodiális jobbágyoknak, hol […] szerződéseseknek, kontraktualistáknak vagy szegődményeseknek, hol a terheik közt domináló járadékfajta szerint cenzualistáknak, taksásoknak, ötöd-, heteddézsmásoknak vagy nyolcadosoknak, hol — […] iparföldeseknek nevezik őket. A különböző csoportokat mégis összefűzi az, hogy valamennyien allodiális jellegűnek minősített területen laknak, e területhez, valamint annak tulajdonosához való viszonyuk magánjogi természetű. […] Mind a nagybirtokosok földjén, vagy a kisnemes udvartelkén, sőt, még plébánosok portáján is találkozni velük.” — olvasható a magyar történelem jelentős kutatójának, Katus Lászlónak (1927–2015) monumentális, Magyarország történetét 1711-től egészen az első világháborúig összefoglaló művében. A néhai történész a fenti idézetet a magyar paraszti társadalom jeles kutatója, Varga János (1927–2008) művéből vette át. Varga János és a magyar paraszti társadalom másik jelentős kutatója, Szabó István (1898–1969) számos, ma már alapműnek számító munkákkal járultak hozzá a magyarországi parasztság történetének feltárásához. Katus hozzátette, hogy a fentebb megnevezett társadalmi csoport képviselői elsősorban az északkeleti vármegyékben, az Alföldön és a Bánságban voltak jelen.

A Batthyány család hercegi ágának könyvtárai a 18. században

Szabolcs Hursán — 2024-08-05

A Batthyány család hercegi ágának tagjai több évszázadon át kiemelkedő kulturális, politikai szereplői voltak a magyar történelemnek.1 Bár a család 16–17. századi könyves műveltségéről sokat tudunk, a család hercegi ágának 18. századi könyvtáraival szinte csak érintőlegesen foglalkoztak, és nem készült azokról összefoglalás. A tanulmányban a hercegi ág több generációjának könyvtárait tekintjük át. Nem kívánunk részletes bemutatást adni, hanem egy átfogó kép felvázolására törekszünk. Először az Akadémiai Könyvtár köteteihez és forrásegyütteséhez kapcsolódó könyvtárakat tekintjük át, aztán az Iparművészeti Könyvtárhoz kapcsolódó könyvanyagot, végül azt a bécsi könyvtárat, amely a hercegi ág legkorábbi, részletesen ismert könyvtára.

Mentalitások és tapasztalatok a Károlyi család fóti szociális tevékenységében (1920–1949)

Tímea Kosztolányi — 2024-08-05

Nemes lelkületű patronálás vagy a szociális különbségek tudatos fenntartása? Áldozatos, keresztény elhivatottság vagy csak az unatkozó úrhölgyek jótékonykodása? A nagybirtokos arisztokrácia karitatív tevékenységével kapcsolatosan többféle történeti diskurzussal találkozhatunk, amelyek nem mentesek az ideológiai állásfoglalásoktól. A szociális érzékenység társadalmilag elfogadott és rendkívül megbecsült női szerep volt a 20. század első felében, a főnemes asszonyok és lányok esetében pedig a caritas gyakorlása szinte elvárt magatartásként jelent meg. 1945 után a pártállam narratívájában — különösen az 1945. évi földtörvény kapcsán — az arisztokrácia Magyarország gazdasági elmaradottságának (egyik) bűnbakjává vált, sőt a szociális egyenlőtlenségek felelősének is őket tekintették. Az ehhez hasonló leegyszerűsítő szemléletmód azonban figyelmen kívül hagyja azt a kapcsolati hálót, ami például a gróf Károlyi család és a fóti birtokon élők között fennállt, és ami egyúttal a különböző lokális intézmények működésének mozgatórugója volt. Mivel a Károlyi család kiterjedt népjóléti tevékenysége további kutatásokat igényel, így jelen tanulmánynak nem célja a fóti szociális gondoskodás teljes körű bemutatása, hanem elsősorban mentalitásokra, megküzdési stratégiákra, valamint a grófi család és a fóti lakosok közötti szociális kapcsolatra fókuszál. A tanulmány célja bemutatni, hogy az első világháború után megjelenő társadalmi kényszereket hogyan érzékelte és dolgozta fel a fóti társadalom. Ezen belül két olyan szociális kérdést helyezek középpontba, amelyek széles körben hatást gyakoroltak a mindennapokra: a gyermekjólétet és a lakáshiányt. Az életvilágok (Lebenswelten) fogalmához kapcsolódva vizsgálatom a szociális problémák terén megjelenő magatartások sémáira és mindennapi gyakorlatára irányul, valamint arra, hogy mik voltak azok az értékek és metódusok, amiket a szegénység vonatkozásában a fóti társadalom elismert vagy tolerált?

„Habent sua fata…” Somogyi kastélytörténetek és forrásaik a 18–20. századból

Norbert Péter Kiss — 2024-08-05

Jelen írás egy már évek óta folyó (s még több évre tervezett) kutatás eddigi eredményeibe nyújt rövid, nem mindenre kiterjedő betekintést. A somogyi kastélyok és kúriák története egyre népszerűbb, elég csak rápillantani az internetes közösségi oldalakra, hírportálokra, a bővülő szakirodalomról nem is beszélve. A kutatás végső célja egy somogyi kastély- és kúriakataszter összeállítása az egyes épületek sorsának bemutatásával. A nyomtatott, szakirodalmi és sajtóforrások mellett nagy hangsúlyt fektetünk az MNL Somogy Vármegyei Levéltárában fellelhető források feltárására, feldolgozására. Az alábbiakban a kutatás során eleddig feltárt és felhasznált levéltári forrástípusokat tekintjük át. A bemutatandó kútfők között számos olyan akad (főként a második világháború éveitől kezdődően), amely országos, központi rendeletre született, így minden (vár)megyét érint, s esetlegesen más levéltárakban is fellelhetőek az ottani kastélyokra és kúriákra vonatkozó dokumentumok.

Hunyadyak Somogyban

Katalin Paréj-Farkas — 2024-08-05

Tanulmányomban a gróf kéthelyi Hunyady család somogyi történetével foglalkozom. Munkám elsősorban ismertetésre, bemutatásra törekszik, illetve az eddig ismert adatok áttekintésére, kiegészítve mindezt saját gyűjtéssel, apróbb kutatási eredményekkel. Indíttatásomnak magyarázata lehet, hogy az elmúlt évben hozzáférhetővé vált számomra egy plébániai iratanyag, melynek rendezése során került érdeklődésem középpontjába a Hunyady család. A 18. században alapított Somogy vármegyei Szólád község plébániájának anyagát áttekintve lettem figyelmes a grófi család egyházközségeket útjára indító és templomot építő munkásságára, mely idővel a Balaton közelsége révén összefonódott a helyi turizmus fellendítésével, és a balatoni fürdőkultúra alapjainak megteremtésével. A családtörténet helyi emlékezetben még fellelhető momentumai indítottak arra, hogy gazdaság- és agrártörténeti adatok mellett az egyháztörténeti és kultúrtörténeti vonatkozásokat is szem előtt tartva próbáljak választ adni a felmerülő kérdésekre, így többek között arra, hogy egy arisztokrata család mennyiben és milyen módon tudott hozzájárulni a helyi közösség kultúrájának kibontakozásához. Gazdaságuk fejlesztése mellett a birtokukhoz tartozó egyházközségek támogatása, a templomok megújítása, a kialakuló népiskolák és oktatás, valamint a helyi társadalom segítése azt engedte feltételezni, hogy a család szem előtt tarthatta felelősségét nemcsak földjei gazdaságos megművelése, de az ott élő emberek iránt is.

Az előszállási uradalom majorságai a 20. században

Kálmán Radák — 2024-08-05

A zirci apátság előszállási uradalma a 19. század közepétől egy folyamatos fejlődésen ment keresztül, mind gazdaságilag, mind társadalmilag. Ennek a legfontosabb szegmense a terület kerületekbe és azok majorságokba történő szervezése. A tudatos fejlődési folyamatnak köszönhetően a 20. század első felére az ország egyik legfejlettebb tőkés gazdaságává fejlődött. Az előszállási uradalom fejlődése egy sikeres korszak a rend és a nagybirtok történetében, mely 1945-ben, a földosztással ért véget. Az előszállási nagybirtok egyik specifikuma abban állt, hogy mindvégig szem előtt kellett tartania, hogy a ciszterci rend fennmaradása, léte, Előszállás jövedelmezőségétől függött.

Az első világháború idején érte az első csapás a nagybirtokokat, mikor az alkalmazottak nagy része beállt a magyar hadseregbe katonának. A háborús nyomor hatására növekedett a nagybirtokellenes hangulat, melyet a tanácskormány intézkedései és a Nagyatádi-féle földreform is csak részben orvosoltak. Az új határok között a megmaradt uradalmaknak is fel kellett mérniük lehetőségeiket. Az 1920 utáni gazdaságpolitikai viszonyok pedig nem segítették a magyar mezőgazdaság fejlődését. A kormányzat nem támogatta a mezőgazdasági árutermelést, így a nagybirtokok számára egyetlen járható út maradt: tőkeinvesztációval, technikai átalakítással és termékszerkezet-váltással alkalmazkodni a megváltozott gazdasági körülményekhez. A 20-as évek második felében eladhatatlan mennyiségű termékkészlet halmozódott fel az agráriumban, így a válság által generált nagyarányú áresés csak idő kérdése volt. Az 1938 után nyilvánvalóvá váló világháborús készülődés, a politikai eltolódás megnyitotta Olaszország és Németország piacait az agrárium termékei számára, mely fellendülést hozott. Ez az időszak volt a még létező magyarországi nagybirtokok utolsó jól működő periódusa. Bár Gömbös Gyula kormányzata is próbálkozott földosztással, a nagybirtokrendszer felszámolására csak a második világháború után került sor.

Mozaikok a Markó utcai fogház történetéből — Megküzdési stratégiák

Ferenc Semsei — 2024-08-05

Dolgozatomban az 1892-ben épült hírhedt börtön épületében raboskodó elítéltek életviszonyait, megküzdési stratégiáit szeretném bemutatni egy olyan életvilágban, amely közvetlen összefüggésben állt a 20. századi politikai kurzusok változásával, mintegy lakmuszpapírként is értelmezhető. Célom nem az intézmény történetének részletekbe menő bemutatása — amely a kezdeti időszakban járásbíróságként, büntető törvényszékként és ügyészségként is működött, majd 1945 után a Budapesti Népbíróság, ezután pedig az államvédelem fennhatósága alá került — sokkal inkább annak a mentális küzdelemnek a rekonstruálása, amelyet a politikai elítéltek lelki egészségük megőrzéséért, életben maradásukért vívtak. A számos kínálkozó munka — visszaemlékezés és napló — nyújtotta stratégiákat a pszichológus Oláh Attila által megnevezett 12 magasabb rendű copingdimenzió segítségével rendszereztem, amelyek közül jelen írásomban 6 kategóriát alapul véve ismertetem a kirajzolódó eredményeket.

Élesztőgyártól a levéltárig — A Schneider-palota története

Nóra Szekér — 2024-08-05

Az Eötvös utca 7. szám alatti Schneider-palota jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának ad otthont, amelynek fő feladata az 1945 és 1990 között működő politikai rendőrség különböző szervei által keletkeztetett iratanyagok őrzése és a kutatás számára hozzáférhetővé tétele, valamint ez a levéltár biztosítja az állampolgárok számára az információs önrendelkezési jog gyakorlását, vagyis megteremti annak a lehetőségét, hogy az érintettek a volt állambiztonsági szervek róluk készült dokumentumaiba betekintsenek.

Pusztai majorok, hobbitanyák, szakszövetkezet

Máté Kimmel — 2024-08-05

A bemutatni kívánt létesítmények — majorok és hobbitanyák — a saját környezetüket tekintve tulajdonképpen atipikusak, hiszen a dél-alföldi homokra leginkább a falusi-városi szegényeket vonzotta az olcsó földbirtokvásárlás lehetősége. Ennek ellenére ezeken a pusztákon is voltak olyan gazdasági, politikai és/vagy társadalmi vezető személyek, intézmények és kötődő létesítmények, amelyek a szórványos települési viszonyok ellenére is fontos szerepet töltöttek be a környező tanyavilág társadalmában. Ezeket a Kecel és Kiskunhalas közötti Szarkás puszta és szűk környékének bő évszázados történetének bemutatásával ismertetjük. A korszakonként változó elit, valamint az elithez köthető létesítmények leírásán túl a történeti-politikai cezúrák nyomán végbement töréspontokat és kontinuitásokat vesszük sorra az alábbiakban.

Előszó

József Ö. Kovács — 2024-08-05

Az Elitek, udvarházak, kastélyok és paloták életvilágai (Lebenswelten) címmel 2023. május 30-án tartott konferenciánk és az itt elhangzott előadások alapján elkészült kiadványunk középpontjába olyan átfogó témakört helyeztünk, ami több szakterület és korszak kutatóinak megfelelhet. Azt is célként tűztük ki, hogy az előadások szerkesztett változata egy remélt, a Pázmányhoz kötődő új sorozat (Históriák olvasatai. Történeti kérdések, források, ábrázolások) első eredménye legyen.