Dániel alakja és az ókori zsinagóga

Abstract

Dániel — amellett, hogy az ókori Kelet szellemi örökségének is közkincse, ahogy azt például ugariti előfordulása, valamint Ezékiel próféta könyvében való említése is mutatja — egyike az Ószövetség legnépszerűbb alakjainak. Személye köré gazdag irodalmi hagyományok kapcsolódtak, melyek jó része egyaránt közkedvelt volt az ókori zsidóság és a kereszténység köreiben. A különböző művek szerzői felidézik őt bölcsként, látnokként, álomfejtőként, és megjelenítik az ideális hívő alakjaként. Bár a Héber Bibliában nem sorolják a próféták közé, személye igen hamar ebbe a körbe kerül: a qumráni könyvtár, az Újszövetség és Flavius Josephus egyaránt prófétaként tekint rá, éppúgy, mint a Septuaginta kánonjának elrendezői, akik a nevével fémjelzett művet a prófétai könyvekkel helyezik egy csoportba. A késő-ókori rabbinikus irodalomban szintén Istenhez különlegesen közel álló, kiváló, imádságos emberként jelenik meg, aki egyes szövegek szerint próféta is volt.