Próféizmus az Újasszír Birodalom korában I

Próféták, prófétanők és próféta-nők: „Kiket Ištar a népeknek félelmére férfiből nővé változtatott”

Abstract

Midőn Ištar istennő ékes, Aššur-aḫ-iddinát (Kr. e. 681–669) buzdító próféciái felhangzottak Issar-lāāṭ és Bayâ próféta-nők, Arbéla város (modern Erbíl) „fiainak” ajkán, a király udvari írnokai pedig irodalmi köntösbe bújtatták, majd pedig gyűjteményekbe foglalták e kinyilatkoztatásokat, a prófétizmus hagyománya már több mint egy évezredes múltra tekinthetett vissza az ókori Keleten.
A „hivatásos”, azaz a templomi kultusz-személyzethez tartozó, s megkülönböztetett címmel rendelkező próféták tevékenységéhez kapcsolódó legkorábbi ismert beszámolók a Kr. e. 2. évezred első feléből, az óbabilóni korból (Kr. e. 2004–1595) maradtak ránk, ezek legjelentősebb korpuszát a Kr. e. 18. században elpusztult Mari városából (Tell Ḥarīrī, Szíria) származó levelek képezik. E  dokumentumok a királyi palota archívumából kerültek elő, és az utolsó helyi uralkodó, Zimrī-Lîm regnálásának végére keltezhetőek (kb. Kr. e. 1777–1761).